Napló:

Két embert is zaklattam tegnap, hogy egy oracle sql-es problémára megtaláljam a választ. (nem érdekel, hogy kit nem érdekel, akkor is leírom :) ) A probléma az, hogy ismerem az adatbázis SID-jét, de a jdbc-hez kellene a server neve is. Ehhez van egy progi ami megpingeli és pár infot ad vissza, többek között a szerver nevét. Na ezt a progit hajtottam. Miután kiderítettem ki tudhatja és magamévá tettem a tudást, boldogan írtam volna bele a saját kisokosomba, hogy ne felejtsem el legközelebb. Teljesen megdöbbentem, mert már benne volt. Csak elfelejtettem. De azt is, hogy megnézzem a kisokosom. :(
A másik, hogy tegnap simán elindultam haza kabát nélkül és csak akkor vettem észre, mikor a belépőkártyám akartam eltenni. Biza a belső zsebem fenn hagytam a kabátommal együtt. :( 
Kéne az a memória bővítés! Pont az ilyenek miatt nem szeretnék komolyabb dolgokba belekezdeni, mert tudom, hogy el fogok felejteni valamit. Legyen az apróság, de lehet, hogy valami életbevágóan fontos dolog. (mint télen a kabát...) És ezt senki nem érti még a környezetemben. Tudom, hogy a képességeim a jelenlegi pozíciómnál többre érdemesítenek, de ez a feledékenység életveszélyes lehet. Ezt nem akarom vállalni. Inkább szenvedek belül, mert nem kapom meg azt az elismerést, figyelmet amire annyira vágyom, de nem akarok esetleg komoly gondot okozni. Sajnálom!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.