Na most durrant el végleg az agyam. Van bárki aki józan fejjel végig gondolta mivel is járna másik időzónába átkerülni? Most IT szemmel. A nemzetközileg bejegyzett UTC+ listákat változtatni kell, hogy ne ajánlja fel Budapestet az UTC+1 es időzónába. Az olyan ősi Windows-ok mint az XP (ami azért szép számmal fut pl. bankjegy automatákban) amit nem támogat már a Microsoft, lehetetlen lesz. Amíg a túloldal-t nem állítják át a nemzetközi tranzakciók, amelyek korrekt, mély ellenőrzéseket végeznek az eredet vizsgálathoz (pl. az adott tranzakció származási helye és a használt időbélyegek időzónája egyezik-e?) hibásak lesznek (bankok?). Minden számítógépet át kell állítani (jobb esetben központi frissítéssel, rossz esetben kézzel). Nemzetközi szerverek (pl. webáruházak, kereskedelmi bróker(?) szerverek) okos telefonok, routerek, rádiós órák fognak rossz időt mutatni (legalábbis egy darabig).

IT szemmel egy kurvára elbaszott lépés lenne, nem beszélve arról, hogy a magyarországi cégek, nyugat európai anya/partner vállalataival megnehezedne a kommunikáció. Távolabb lennénk Európától!

Nem, nem nem! Ez egy baromság! Ha eltöröljük a nyári időszámítást az jó (mert már régen nincs értelme), de ne a téli időszámítást töröljük, mert ez a bolygón elfoglalt természetes időzónánk.

Ha most kérdezitek, az idei a legrosszabb év az életemben.

Január 4-én meghalt Anyu. Áttétes hasnyálmirigy rákban. Erre azért sikerült valahogy felkészülni.

Ellenben arra, hogy szombat reggel azzal a hírrel hív fel minket a kórház, hogy a legkedvesebb, leghumorosabb, leg szeretnivalóbb ember, Vica meghalt az éjjel nem lehet felkészülni.

Napló:

Huh, el vagyok maradva. A tavaly előtti májusi munkaváltás óta nem sok kedvem van blogolni. Pedig az eredeti cél, hogy megmaradjanak az emlékeim nagyon is élő.

Akkor megpróbálom összeszedni mi történt.

A cégünknél egy németországi törvénymódosítás miatt erős leépítés/átszervezés vette kezdetét. Ennek lettem áldozata. 6 éve dolgoztam már, a partnereink - úgy tűnt - kevelnek, a munkámat elvárások felett teljesítettem. Mivel eleve azért jöttem ide, mert az érdekes, előre mutató, de anyagilag igen rizikós játékfejlesztést nem akartam tovább csinálni. Arra vágytam, hogy egy megbízható elismert csavar legyek a gépezetben. Elegem volt az állandó pozíció harcokból. Ez most visszaütött. Nem voltam pótolhatatlan, a három leépített ember közé kerültem. Eléggé összeestem lelkileg. Szerencsére a cég adott lehetőséget, hogy cégen belül keressek új helyet.Végül egy PHP-s fejlesztői állásban sikerült megmaradnom. Egy olyan ember projectjét kaptam meg "örökségbe" aki idegösszeomlást kapott. A helyzet a "szokásos".  Egy emberes project, dokumentáció a fejben. Innentől kettem lettünk a munkán, Gábor már többször beszélt a rendszer felhasználóival. A helyzet nem annyira szörnyű, a rendszer működik, csak a további karbantartása és fejlsztése a feladat. Mivel nem vagyok rutinos PHP programozó, a JQuery-t meg egyáltalán nem ismertem, lelkesen vágtam bele. Egy hónap múlva kiderült, hogy Gábor másik melóban kap vezető pozicíót, így én vittem onnantól az egészet a hátamon. Boldogultam. Ma már rutinos PHP/JQuery sőt ExtJs programozóként tekintek vissza. Az elmúlt több mint két évben bszálltam egy Java+ExtJs projectbe és vezető server oldali programozó vagyok. Az első PHP-s munka eredményei annyira tetszettek a felhasználóknak, hogy direkt ezért minket, sőt kimondottan engem kértek egy új munka elvégzésére. :) Így jelenleg 3 feladatom is van, ebből kettőben kiemelt pozió! Nagyon fájt, hogy kiraktak, de most úgy látom, hogy sokkal jobb nekem itt.

Napló:

Vicától azt kaptuk karácsonyi ajándékba, hogy egyszer elvisz minket egy családi ebédre.

Napló:

Nemrég kivettük a T-home TK-ból a Felejtés c. filmet.

Napló:

Szombaton délután 11-en a régi általános iskolai osztályunkból összejöttünk egy osztálytalit tartani.

Napló:

Huszonévesen a sorkatonai szolgálat kezdetén egy szívbillentyű betegséget találtak nálam.

Napló:

Kettő és fél ünnepet tartottunk ebben a hónapban.

Napló:

Már évek óta használok a billentyűzet megvilágításhoz

Napló:

Véget ért a nyári szabadság. :( Két hétig tartott, ebből 4 napot újra Zalakaros-on. Most másik szállót választottunk. Na jó nem igaz. Az év elején nem gondoltuk, hogy eljövünk szabira. A Terv az volt, hogy az idén nem költünk és jövőre elmegyünk egy drága szállóba, kicsit élvezni a luxust. De Anikó elkezdett szállásokat keresni és szép lassan duruzsolt a fülünkbe, hogy nehogymáitthonmaradjunk. Ezt nagyon nem szeretem. Kirándulni nem fogok, nem bírok. (majd 90 kg alatt) Az meg nem nyaralás nekem, hogy fél napot vezetek valameddig, ott mászkálunk órákat és vezethetek vissza. Mi ebben a pihenés? Végül eldurrant az a agyam és Fortuna segítségével sikerült szállást kapni.

A Karos-Spa-ban laktunk. Rögtön másodikra sikerült megtalálni a helyes bejáratot. Anikó azonnal a fürdőszobai penészfoltok keresésére indult, sikerrel. Szerintem nem volt vészes, a csap alatt egy kb 10-15 cm hosszú darabon valóban volt egy vékony csík. Ellenben az egész idő alatt nem volt rovar a szobában annak ellenére, hogy nincs szúnyogháló az ablakokon. Van viszont sok fecske! A szobák még Anikónak is elfogadhatóan tiszták. Jól jött a magunkkal hozott sok akasztó. A víz elég meleg az utolsó napra meg is találtuk a belső élménymedence "sodró"-ját, ami igazából egy nagy lefolyó, tele hassal komolyan nem ajánlom mert egy kis helyen pörög körbe körbe....

A második napon átmentünk a nagy strandra. Komolyan kellett volna vennünk a jeleket. A bejáratnál a pénztáros figyelmeztetett, hogy a belső élménymedencék csak déltől lesznek használhatóak technikai okok miatt. Gondoltuk addig elleszünk kinn, a hullám medencében stb. Össze futottunk Anikó unokatesójával a Zsoltiékkal, de csak egyszer, pedig többször is körbe-körbe néztünk merre vannak. Délután négy után már annyira unatkoztunk (na jó én aludtam a többiek szerint), hogy hazamentünk.

Végül nem mentünk el semerre a környéken, nem volt rá idő. Esténként elsétáltunk a Szilágyi cukrászdába, ahol még a répatorta is finomabb mint Fehérváron. :)

Csak 3 éjszaka volt, hazafele megálltunk Balatonszemesen a Kistücsök -nél. Természetesen foglaltunk asztalt előtte. :) Anikó és Lilla legtöbbet használt mondata: "Ez naggyon finom!". Anikó elkövette azt a hibát, hogy Szász húslevest evett (mi Lillával sima tyúkhúslevest), amivel majdnem jóllakott. Lilla: Szarvascomb vadas mártással és burgonyafánkkal, Anikó nyulat evett (ne kérdezzétek a nevét és már az étlapról se tudom lenézni) én pedig vaddisznó gerincet kolbászpörccel. Desszertnek csak a lányok ettek egy-egy "Kávékrém házi csokoládéfagylalttal"-t. Az innivalónak kért limonádé (bodza és sima) fél-fél litere bővel elegendő volt. De csak azért, mert aznap kimaradt a rekkenő hőség és szelíd felhőpamacsok adtak árnyékot. Na jó, kaptunk 10 perces rövid záport is. :)

Napló:

Le kellene írnom azt is miért nem írtam jó darabig. Ha már egyszer az emlékekről szól a blog. Még akkor is ha az nem a legjobb.

Az úgy kezdődött, hogy a németeknél

Napló:

"Találtam' egy régi bejegyzést. Ennyi állt benne: "Vica kórház. Este 10-hajnal 2.".

Eléggé elhanyagoltam az írást (már készülök megírni miért) ezért néha csak ilyen, akkor még értelmesnek tűnő emlékeztetőt írok. Most pedig megpróbálom megfejteni mit is akartam írni.

Napló:

Mivel a munkámban a JQuery / JQueryUI JavaScript könyvtárakkal dolgozom, gyakorolnom kell. Mi más lenne erre a legjobb, mint egy weboldal. Ezért megújítottam a

Napló:

Anikó újra IB elnök a társasházban. A lakók jöttek hozzánk, hogy vállalja el, mert az előző komoly összegekkel nem tud elszámolni (Más házakat is elvállalt és ott is így járt el, sőt hatályos bírósági ítélet is van ellene). Ez azzal az aprósággal járt, hogy újra megörökölte a ház iratait. Ki kellett költöznöm a szekrényem nagy részéből, hogy hely legyen az iratoknak, de így sem volt elég a hely.

Napló:

Gergő végleg meg akar szabadulni a szemüvegtől, ezért már több mint egy éve kontaktlencsét hord. Végül egy barátja említette, hogy

Napló:

Szerda délután újabb versenyzőt pipálhattam ki az üdülési jogokat újra eladó cégek között. Relax Center Marketing Kft.

Napló:

tegnap újra Szekszárdon tett látogatást a családunk, megtekintettük a helyi fogorvosi nevezetességeket majd rövid ebéd után sütizéssel búcsúztunk.

Na ezt most kicsit hosszabban....

A Szavak hatalma végtelen!
Mint tenger hullámai jőnek és gyengéden símogatnak.
Vagy mint hatalmas vihar ostoroznak, büntetnek!
A lélek legmélyét érik el, mint vízcseppek, melyek a tudat sziklái közt érik el
Éned barlangját. Ott formálnak termet, cseppkövet, átjárót vagy torlaszt.
Mester kezében ajándék. Gonosz ajkairól érkezvén pusztító.
Sebeket téphetnek, de gyógyírként is hatnak! És bizony a ki nem mondott szavak
ott vannak bennünk életünk végéig.

Szavak melyeket el kellett volna mondanunk.
Szavak melyek világokat építhettek volna.
Szavak melyek ki nem mondhatók.
Szavak melyek ÉN vagyok.

Szösszenet:

A (H)Ősemberképzőben ismertem meg egy fiatal lányt, Gicus-t. 21 éves volt, mikor a leukémia 2 évnyi küzdelem után legyűrte.

Mi értelme e rövid Lét-nek,
Mely ily hírtelen ért véget?
Csak Álmokat látott
Eredményt soha
Lelked itt röpül, ide-oda.
Mi értelme e rövid Lét-nek?
Mely ily hírtelen ért véget.
Példád mutattad a Világnak,
Csak tested az mit elnyelt az Éj
Lelked az mi bennünk tovább él.

Mi értelme e rövid Lét-nek,
Mely ily hírtelen ért véget?
Csak Álmokat láttál
Eredményt soha,
Lelked itt röpül, ide-oda.
Mi értelme e rövid Lét-nek
Mely ily hírtelen ért véget?
Példád mutattad a Világnak,
Csak tested az mit elnyelt az Éj
Lelked, az  bennünk tovább él.

Szösszenet:

Felelevenítem PHP-s tudásom, ezért ellátogattam a Hősmeberképző honlapjára. Egy kiegészítést készítettem hozzá 2001-ben. A Hősárvaházat. A játék annyira időtlenné vált, hogy még most is magas a látogatottsága. A régi fórumot böngészve pár régi bejegyzésemre leltem. Ezt most orvul megosztom mindenkivel. :)

"Halk leptek surranása hallatszott, melyet csak a rémülten távolodó macskák csatakiáltása, valamit az őket üldöző kutyák habzó csaholása zavart meg. Miután hősünk sikeresen megküzdött a lábára szorult vödörtől és leporolta magáról a melegágy (pardon, volt melegágy) valamikori üvegborítását, halkan az ablakhoz támasztotta létráját és fürgén félreugrott a lehulló cserép elől. Mikor a negyedik lépcsőfokon jutott túl, feltűnt, hogy ezen a házon nagyon egyformák a falrepedések. A tizediknél eszébe jutott, hogy a francba ássa ki a puha homokba süppedt létrát... Röpke másfél óra - valamint egy rövid versenyfutás az értetlen szomszéddal (mééér nem alszik az ilyenkor? és különben is minek neki éjjel ásó?) - után ott állt vágyai kapujában. Illetve ablakában. Boldogan húzta félre a függönyt majd macskaügyességgel kapta el a vészesen lefele közlekedő karnist. Hanyag mozdulattal helyezte örök nyugalomra a feleslegessé vált bútordarabot, munkát adva az ismerős asztalosnak aki az asztalt hivatott majd összeállítani. A csodás leányzó boldog mosollyal nyugtázta, megérkeztét, bár később esküvel állította, hogy csupán barátsága jeléül sikított torkaszakadtából. Hősünk kényelmesen bevackolta magát a pihe-puha ágyikóba és utolsó gondolatai közt megjegyezte: Kellene négy új láb a kissé megrokkant ágynak.

Hősemberképző, 2002. február 6., 00:06:20"

Csak egy villás volt nem több.
Mintha egy óriás fényképezőgépe
állította volna meg az időt.
Az árnyékok élesen rajzolódtak ki a házfalakon.
Itt egy labdát dobó kisgyerek,
ott egy férfi ki újságot vesz éppen.
A kiskutya ki dolgát végzi,
a madár ki a végtelenbe tart.
Egy végtelen pillanat.

Az óriás nevetve távozott,
Gonosz kacagása szélt kavart.
Forró, tüzes szelet.
Mely elsodort házat, kertet.

De itt maradtak az árnyékok.
Itt egy labdát dobó kisgyerek,
ott egy férfi ki újságot vesz éppen.
A kiskutya ki dolgát végzi,
a madár ki a végtelenbe tart.

Egy végtelen pillanat.

2002. január 22., 00:54:57

Napló:

Huh, nagyon régen nem írtam. Ennek egy oka van, hogy elvitte az időm egy játék. Amibe Lilla rángatott bele. A Facebook-os Marvell Avengers Aliance. De most végre elszállt a varázs, ha játszom is nem vagyok már a rabja. :)

Igyekszem pótolni az elveszett hónapot, addig is egy összefoglaló:

Gergő nagyot lépett, kitalálta, hogy helikopter pilóta szeretne lenni. Ennek legfőbb akadálya, a látása. Az ismerőse közül többen megműttették magukat ezért bátrabban állt neki, hogy ő is "kés alá feküdjön". Ami jelen esetben lézer. Az évek alatt összegyűjtött pénzét (szülinap, karácsony) amit a bankban tartott most beáldozta. Volt egy pont amikor megijedtünk, mert a szaruhártyája "összegyűrődött" vagy valami hasonló, de azóta a szemcseppeknek köszönhetően az is szépen javul. Dolgozni persze nem akar elmenni, erősen hanyagolja a nyelvtanulást.

Lilla készül az érettségire. Legalábbis állandóan erre hivatkozik, ha bármit kérünk tőle. :) Mellette sokat nézi a mangáit meg az animéit, de ha kell valami morcosan azzal jön, hogy nincs ideje. Jár német tanárhoz, a japán tanfolyam a nyárra szünetel. Kiderítettük (hogy Anikó, vagy Lilla talált rá nem tudom már), hogy az egyetemen a japán nyelvet angol-japán könyvekből, jegyzetekből tanítják. Ebből adódik, hogy legalább annyira meg kellene tanulnia angolul, hogy a tankönyvek szövegét megértse. Ezért egy intenzív angol tanulásba kezdett. Az érettségi végéig heti egyszer utána 2 vagy 3 alkalommal hetente. Persze az egészet megint mi fizetjük.

A komód végre összeállt. :) A fiókok beállításával annyit kínlódtam, többször futottam neki, hogy teljesen elment tőle a kedvem. Végre találtam egy segédeszközt (előtte már sokszor, - sőt soxor - áttúrtam a netet megoldásokért) amivel emberi módon sikerült beállítani a fiókokat. Mondjuk 99%-os eredménnyel. De legközelebb jobban megy majd. :) 

Végül, Vica, Anikó barátnéja kórházba került. Kétoldali tüdőgyulladással, intenzív majd Csákvárra a tüdőszanatóriumba. Anikó, mikor meglátta a lakását (ruhákért mentünk) elhatározta, hogy segít. Mert látszott, hogy a betegség miatt (nagyon, de nagyon fulladt, így került be a kórházba) régen nem tudott takarítani. Anikó, Lilla (többször) és egyszer én is dolgoztunk az ügyön. :)

Napló:

Gyerekkoromban (voltam vagy 6 esetleg 8 éves), láttam az Odüsszeia-t a tv-ben. Természetesen abban a percben beleszerettem az egyik szereplőbe. Nem, nem  a színésznőbe, a szereplőbe. Úgy gondolom ez nagyban meghatározta a későbbi viselkedésem. Az én kedvencem Pallasz Athéné lett, a (többek között) bölcsesség istennője. Úgy éreztem, hogy Ő az aki vigyáz rám és terelget. Bár gyakran nem értettem, hogy miért nem kerülök el minden rosszat, de később mindig kiderült, hogy egy-egy nehezebb szituáció egy sokkal jobb állapothoz vezető logikus út. Komolyan. Most történt a legutóbbi megerősítés. Lilla, már karácsony óta rágja a fülünket, hogy új telefont szeretne. A régi már ki-ki akad, nem igazán 100%-osan működik. De eddig sikeresen lebeszéltük a vásárlásról, mondjuk addig eljutottunk hogy kinéztük a következőt. Én szeretném, hogy amíg ez a telefon bírja (már csak 1-2 hónap, max. a nyár vége) addig ne cseréljen. Pénteken nagyon leverten jött haza, "azt hiszem, elhagytam a mobilom". Egy mai fiatalnak ez igazi katasztrófa. Nem beszélve arról, hogy a frissen nyitott számlájához is a mobilja volt a "kulcs". (SMS ellenőrzés meg minden) Most így belegondolva lehet, hogy nem voltam teljesen a helyzet magaslatán és vigasztalás helyett azt mondtam, hogy "igen, elhagytad, te hagytad el. Legyen ez figyelmeztetés, hogy jobban vigyázz a cuccaidra". Nem kaptam dicséretet a hozzáállásomért. Csak másnap ugrott be, hogy a nyilvánvalóan rossz eset mellett van ebben az elvesztésben valami jó is. Az, hogy nem az új mobilját hagyta el. :) Most már értem, miért súgta belül egy hang, hogy várni kell még azzal a vásárlással. :)

Hétfőn helyreállt a világ rendje, a suliban a portás megtalálta, kiderítette kié (felhívta az "Anya" telefonszámot) és estére már vissza is kapcsoltattuk a letiltott SIM kártyát. :)

Happy End

Napló:

Tegnap délután Lillával részt vettünk egy rövid városnéző sétán valamint egy valamivel hosszabb számlanyitási ceremónián. Mivel várhatóan egyetemista lesz neki is kell egy saját számla, döntött a családi tanács. Tegnap hosszú nap volt az Otp-ben (Gergőnek is ott a számlája, logikus, hogy neki is ott legyen), így volt esélyünk, hogy el tudjuk intézni. Elvileg és technikailag Lilla egyedül is meg tudta volna oldani, mint ahogy egyedül intézte az Ügyfélkapus belépési procedúrát, de mindannyian jobban éreztük magunka, hogy én is ott vagyok. A házi aranyhalkészlet összes memóriáját összedobtuk és emlékeztünk, hogy a "nagy" Otp a vörös templom mögé költözött, így mi is odasétáltunk. Közben megtekintettük a Fő utcai háborús övezet árkait és romjait. Már akkor gyanús volt a helyzet, mikor közeledve láttuk a fényeket. ööö, izé a nem fényeket. Közel érve már a cetli is látszott, hogy "Visszaköltöztünk". Így újabb séta, majd szembesülés a sorszámgéppel. Esküszöm, hogy tudtam volna boldogulni, ha hagynak kibontakozni! De nem! Egy felkötött karú (ejnye-bejnye, nem Otp zöld, hanem csak egy sima mezei gézzel) hölgy pattant oda az előttünk tébláboló idősebb nénihez, hogy tud-e segíteni. Nos, neki valóban kellett a segítség, mert igazából maga se tudta, hogy mit akar pontosan, majd a pultnál megbeszéli....Ezért tuti ami bittos, szedett magának vagy 3 sorszámot, különböző kategóriákból. Ezen egy pöttyet összekülönböztek a felkötött karú alkalmazottal (aki mindvégig türelmes maradt, bár próbálta rávezetni, hogy ez annyira nem jó). Ezután jöttünk mi, és bár nagyon szerettem volna én nyomkodni a tapi ablakot, nem hagyta. :( Az Otépé belseje lehangoló. Szerintem. A régi, otthonos, kissé előkelő hangulatú helyből sikerült egy teljesen lélektelen, totál műanyag , steril fehér belsőt varázsolni. Semmi stílusérzék nem volt, mert pl. a székek ahol várakozni lehet, szürkék voltak az Otépé zöld helyett. De legalább a pultok lehettek volna nem fehérek. :( Várakozás közben megállapítottuk, hogy a sorszámozási rendszer (amit mindenhol használnak), hogy kategóriánként nőnek a számok, lehet, hogy nekik jó, de ebben a formában az ügyfélnek nem. Ha azt szerették volna mutatni, hogy pl. a folyószáma részen mi a 703-as számmal vártunk és most a 700-nál járnak és én ebből tudom, hogy csak 2-őt kell várnom, mellé fogtak. Ugyanis a várólistán csak az uccsó 3 sorszám látszik, hogyaszongya: 112, 965, 302. No, akkor ebbő honnan tuggyam, hogy ÉN mikó jövök majd? Vagy tessék minden kategóriát külön kiírni, vagy inkább használjanak egy sorszámlistát. Szerintem. No, végre mi jöttünk, elrebegtem mit szeretnénk. Kaptunk választási lehetőségeket, majd hat tonna aláírandót. Lilla bevallottan, ennyit még sose gyakorolta az aláírását. :) Ügyintézés és várakozás közben rájöttem, hogy még valami zavart. Gyakorlatilag nem volt semmi elválasztó köztünk és szomszédban ügyintézők között. Simán hallottam, hogy ki, hova - mennyit szeretne utalni, pénzt felvenni stb. Engem zavart, mi közöm hozzá? Jah és neki mi köze az én ügyeimhez, amit persze ő is hallott, naná.

Ugyan még vasárnap történt, de most jutott eszembe, hogy megnéztük az új Pókember filmet. Nekem határozottan jobban tettszett, mint régiek. Persze nem bírom az ifjú Peter Parker idiótaságát, ezért nem is Pókember a kedvenc szuperhősöm. Nem is Superman. Batman sokkal közelebb áll hozzám.