Napló:

Tegnap számomra unalmasan telt a nap.

Este 11-ig dolgoztam, mert határidő volt. Mondjuk nem mindent a munkahelyemen. 3-kor, mikor szoktam hazajöttem. Természetesen senki nem volt otthon. Gondoltam Anikó épp "átharapja a torkincáját" az eladónak. Én multiban voltam, azaz amig a laptopon a céges melót csináltam és épp valami teszt futott, vagy egy hoszabb fordítás, addig a másik gépen irtottam vagy repültem a PWI-ben. Ez így ment estig, amikor végre sikerült az elkészült feladatot leadnom.

Anikóék friss zsákmánnyal tértek haza. Az eredmény egy új cipő és egy kötött, szőrmés kapucnis kardigán a Lillának. Mind a négyen jól néznek ki. Mármint a két lány és a 2 szerzemény. A nagyon okos eladóval nem sikerült találkozniuk, csak a főnökével. Az eredmény: Visszakapták a kifizetett készpénzt és elfogadták az utalványt.

Este az új IB elnöknek (Kati) sikerült elrontania Anikó kedvét, mert nem akarja elindíttatni a fűtést. Nálunk kurva hideg van. Reggelente úgy kell kizavarnom a fülessapkás pingvineket...

"Átharapja a torkincáját". No ez nálunk szállóige csakúgy mint a "szalonnával, sok szalonnával". Gergő első gimis évében kellett egy előadást csinálniuk. Már alig emlékszem, de Gergő valami oroszlánt alakított benne (talán) és az egyik jelenetben ez volt a szövege: "majd jól átharapom a torkincáját".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.