Napló:

Elfelejtettem, mikor a péntekről írtam, hogy aznap A. mamája eljött hozzánk és sütött nekünk naaadon finom túrós-kapros lepényt. G. cukrozta, ennek eredményképp alig lehett megfogni, mert odaragadt az ember ujja a sok cukortól. De így lett naaadon finom. :)

Vasárnap semmi, ill. dolgozás ezerrel. Na jó, volt kicsit PWI-is de igazán nem sok kb. egy óra. Ülve elaludtam délután a dolgozós fotelben. Jelent ez valamit?

Arra ébredtem még reggel, hogy fáj az orrom. A. megnézte szerinte is meg van dagadva. Nem, ez most nem egy alattomos mély pattanás, ez belülről fakad. :( Szóval fáj! És dagadt! Annyira nyomhat egy ideget, hogy a szemem is fáj tőle. A sima doki ugy sem tudna vele mit kezdeni, nem szeretnék egy orrászhoz elmenni. Kitaláltam, hogy akkor ez egy gyulladás. Nekem pedig van gyuladásgátlóm, az aszpirin. Kis dolgokra, fejfájásra jó. Majd jól beszedem és megnézzük mi lesz az eredmény. Ha nem használ, akkor sok kárt nem csinál, ha meg igen, nyertem.

Tegnapra csak dolgozás volt, fáradt vagyok, A. szerint látszik is. Holnap, hétfőn lehet, hogy jönnek a redőnyöket javítani. Nem ez nem jégeső volt, csak a húzózsinórok koptak el és G-nél el is szakadt. Most se fel-se le. :( A. mondta, hogy reggel fog beszélni a mesterekkel és rámcsörög, ha haza kell menni előbb.

Múlt:

Nem voltam jó tanuló, sose érdekelt a legtöbb tananyag. Ami meg érdekelt, azt  meg nem kellett tanulnom, a fejem magába szívta a tudást mint egy szivacs. Persze ennek az lett az eredménye, hogy érettségi után nem vettek fel sehova, de ez más történet.
10 éves lehettem mikor megtörtént a csoda. Egy filmet néztem a TV-ben, Zsoldos Péter: A Feldat minisorozatát. Ezt a könyvet megláttam a játékbolt melletti könyvesbolt kiirakatában. Ráköltöttem a zsebpénzem. Itt indultam el a lejtőn. Rájöttem, hogy a könyv többet és jobban elmesélte a történetet mint a film.
Osztálykirándulás alkalmából elvittek mindket a megyei könyvtárba. Ott helyben szerelmes lettem a könyvekbe. Suli után egyből odamentem, órákat válogattam, olvasgattam és végül 4-5 könyvet vittem haza. Legtöbbször 2-3 nap múlva mentem cserélni az adagot. Szetem nem hitték el, hogy el is olvasom őket, de hamar leszoktaka bele-bele kérdezésbe, mert mindig tudtam a válaszokat. :) Hétvégén gyakran nyitáskor ott voltam és együtt mentem el este a könyvtárosokkal. Enni is elfelejtettem, nem volt rá szükségem. 14 éves koromra oda jutottam, hogy a könyveket abc sorrendben vettem ki és olvastam. Persze kezdetben csak azt ami nagyon érdekelt. Később bármit ami fellelhető volt és még nem olvastam. Végül nem maradt olvasatlan könyv a Fejér Megyei Gyermekkönyvtár-ban. :) Pedig volt szépszámmal!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.