Napló:

"Találtam' egy régi bejegyzést. Ennyi állt benne: "Vica kórház. Este 10-hajnal 2.".

Eléggé elhanyagoltam az írást (már készülök megírni miért) ezért néha csak ilyen, akkor még értelmesnek tűnő emlékeztetőt írok. Most pedig megpróbálom megfejteni mit is akartam írni.

Ebben a melegben nehéz visszaemlékezni egy havas eseményre. Egy nap Anikó hívást kapott, hogy Vica rosszul lett a munkahelyén és kórházba került, fulladt és már az ajkai is kékültek. Az intenzíven fekszik, kétoldali tüdőgyulladás gyanúval. Végül kettő nap után kiengedték. Anikó az első naptól kezdve minden nap ingázott Vica lakása és a kórház között. (gyakran én voltam a sofőr) Volt nap mikor 3x is. Végül csak bejutott minden aminek be kellett jutnia. Az ünnep (március 15.) előtt kicsit késve tudtam csak hazaindulni, de Anikó rám is telefonált, hogy induljak, mert leszakadt a hó. Mint később kiderült az volt az utolsó busz ami emberi körülmények között érkezett meg. Délután Anikó kapott egy hívást Vica barátnőjétől Annától, hogy elindult meglátogatni Vicát a kórházban. "Természetesen" elakadtak. Éjjel 10-re érkezett meg, szegények az Auchannál is vártak majd 2 órát! Nálunk aludt illetve bemelegítésnek hajnali kettőig TV-zett. :)

Vica egy nem időben észrevett és kezelt tüdőgyulladás miatt került kórházba. Sajnos maradandó nyomokat hagyott, most még inkább nem bírja a mozgást, lépcsőzést. A kórház után több mint egy hónapig Csákváron gyógyult.

Anikóból előjött a gondoskodó énje, és megállapította, hogy Vicánál ki kell takarítani mire hazajön. Azért is, hogy a legapróbb por se késztesse köhögésre (és ezzel fulladásra). Néhány délután alatt végeztünk is. Főleg Anikó és Lilla.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.