Napló:

Be kell szereznünk egy tehenet.

Már kitaláltam, hogy talán elférne a csőszekrényben, legfeljebb a fejét dugná ki a folyosóra. Pont megfelelő irányban állna ahhoz, hogy rákössük valamelyik csapot. Legfeljebb egy újat kötnénk be. Nem, nem őrültem meg. Szombaton a szokásos bevásárlásnál figyelembe vettük, hogy egy, azaz egy nappal tovább kell tervezni és ezért 8 (nyolc) liter tejet vettünk. Plusz az ami már otthon volt. Ha ehhez hozzáteszem, hogy útálom a tejet és utoljára gyerekkoromban itatták meg velem a szüleim, hamar kiderül, hogy átlagosan 3 liter tej jut ezen a hétvégén a család macskától származó családtagjaira. Ma reggel Anikó reggelijéhez nem jutott egy egész pohár. A többi elfogyott. Miáúúúúúúúú.

Szombaton Anikó és Lilla elzarándokoltak a virágárusnak álcázott rablólovagok földjére. Sikeresen kimentettek 5 cserép virágot és egy koszorút. Szép, bokros, rengeteg virággal. Nevét ne kérdezd, talán krizantém. A fellelhető összes meteorológiai weboldal fagyot ígért ezért sikeresen lebeszéltem Anikót, hogy még aznap kivigyük mindet a temetőkbe. Vasárnap hálát adtam az égieknek, hogy igazam lett és a csomagtartóban minden virág túlélte. :) Mit kaptam volna ha bármi bajuk esik? Minimum egy torok átharapást... Ezzel viszont vasárnap délutánra nyertem egy autós körutat Fehérvár temetőibe. Asszem egyet kihagytunk, de ott (még) nincs se rokon se ismerős. Anyu velünk jött, így a Béla úti temetőnél kezdtünk, Apunál. Apu tavaly kapott cserepes kizantémot, az idén egy szép koszorút. Anikó mindig szépeket választ. Visszafele Anyut elvittük a Palotai úti temetetőhöz, mert valami ismerőse van ott. Mi tovább mentünk a Vidi pályával szemközti két temetőbe. Ezek így a város 3 átellenes csücskében vannak. Persze elfelejtettem fényképezőt vinni, de sebaj ott volt velünk Anikó új/régi telefonja amit Lillától örökölt. Az enyémet nem hoztuk, nincs hozzámnőve. Csináltam 2-3 képet minden oldalról. Anikó mamája nehezen mozdul ki, beteg, de szeretné látni a sírokat. Asszem főleg az öccséét. Megértem. Ezek után elmentünk Úrhidára, mert a felújítás miatt elkértük a maradék vastag takarófóliájukat és elvittük nekik a mécseseket. Otthon kiderült, hogy Lilla nem tudom miért a lehető legkisebb képfelvételre állította be annak idején a fényképezőjét, ezért ez használhatatlan volt arra, hogy Anikó mamájának megmutassuk.
Hétfőn délután, sötétedés előtt nekivágtunk. Tavaly rengeteget tilitoliztunk a Videotonnál, mert ott állt a sor vége a temetőtől. Ez én nem akartam újra végig csinálni. Azt találtam ki, hogy hátulról fogok támadni. Kerültünk egy kicsit és a temető utáni utcáról fordultunk vissza a temető felé. Ebből az irányból senki nem állt sorba, teljesen simán jutottunk be a parkolóba és még pont találtunk egy helyet is. Összefutottunk Anyuval és az öcsémmel. Elfele menet alig titkolt vigyorral haladtunk el a vidiig álló sor mellett. :) A másik két sírt is sikerült emberi időben és körülmények között elérni.

Mindezek mellett mindennap legalább éjfélig dolgoztam és végül sikerrel behoztam a lemaradásaimat. Csak kedden leszek olyan mint a mosott szar.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.