Napló:

Tegnap jóidő volt. Ez pedig beindítja Anikó feltételes reflexeit és mennünk kell.

Választhattunk a "tőzike túra" és a Planetárium között. 4:1 arányban a Planetárium győzött. Pár napja Anikó és Vica kiválasztották a megfelelő előadást, így hát kalandra fal! Öhm, ez volt a Terv! Ennek megfelelően jól összekaptunk reggel, körbe veszekedtünk egymást mindhárman. Jah, hárman, mert Gergő nagys.úr más programot szervezett és maradt. Legalább elfértünk az autóban. Viszont nem fért be a Pest-térkép és Lilla igazolványai. Én legalább szépen összeraktam a térképet meg a többi cuccot egy szatyorba. Amiről kiderült, hogy nem kompatibilis Anikó szerint az autó belsejével és át kellett pakolnia egy, a Lillától elcsaklizott táskába. De a térkép persze ottmaradt. Lilla abban a hiszemben volt, hogy nála vannak a táskájában/kabátjában az iratai (pl diák igazolvány a kedvezményes belépőkhöz) de nem volt. A hajcihő miatt késve indultunk, persze nem fordultunk vissza ezekért. A tervben az szerepelt, hogy mi eltrabizunk Vicához, ott átugrunk az autóba és én elkormányzom a társaságot Pestre. Mivel késtünk picit, így Vica elvitte az autót megetetni. Mire megjött kissé lehiggadtunk és hiába osztottunk szoroztunk, beláttunk nem fogunk időbe odaérni. Hacsak ! Hacsak meg nem ismétlem azt a bravúrt amit kb 20 évvel ezelőtt. Írd és mondd a házunk előttől a Budapest sportcsarnokig 25 perc alatt tettem meg az utat. Akkor szerencsére nem volt trafipax az m7-en. Most elvetettük az őrült száguldást. Egy gps ezt úgy mondaná: "újratervezés....". A vészterv az lett, hogy elmentünk a Tropikáriumba. Kb 10 éve voltunk ott, akkor a gyerkőcök imádták a rájasimogatót. Igazából nem volt rossz, ha valaki még nem járt ott, akkor érdemes megnézni. Jóval több mint egy óra alatt jártuk körbe. A víz alatti alagút még mindig a csúcspont...szerintem. Lilla halakat etetett a lusta aligátor melletti tóban és megismertük a "nagyon barátságos afrikai ezerlábút". Ezt azóta gyakran emlegetjük. :) Anikó eléggé hangosan jegyezte meg, hogy a tengeri malacok frissebb és szebb salátát kaptak mint amit a piacon lehetett kapni. :) 

Nem akartunk a városban parkolóhely után vadászni, ezért csak a Lurdy-ház-ig kevertünk be. Ott a Tesco parkolóban hagytuk az autót és BMV-vel mentünk tovább. Azaz beV(!)illamosoztunk a Népligetig, onnan M(!)etróval a Deák térre. A B(!)uszt kihagytuk. :) Miért tettük ezt? Mert Vica hallott egy spéci pizzériáról, ahol az asztalok közepén lévő cserepes fűszernövényekből csipegetve lehetett megfűszerezni a kajákat. Nnna, közben eszembe jutott a neve Vapiano. A pizza nnnagyon finom volt, az egyetlen zavaró tényező, hogy alig kaptunk helyet. Ez így annyira nem igaz. Hely lett volna, de csak olyan ami egy sokszemélyes, bárszékes körbeülök asztalszerű izé, nem egy 4 fős társaság elkülönült asztalkája. Szerencsére mire elkészült a pizza felszabadult egy megfelelő asztal, amire egyből le is csaptunk. Az étterem kicsit megtévesztő, inkább egy pizza gyorsbüfé. Belépéskor kapott mindenki egy id kártyát. Nincsen pincér a pultnál kell kérni. Az id kártyát elég meglengetni az érzékelő előtt innen tudják mit rendeltem. A rendelés után kaptunk egy csörömpölőt. Viccesnek szánt felirat (csak angolul!) volt a hátoldalán: "Ne aggódj! Hangosabban fogok szólni mint ahogy a gyomrod korog." Lilla egyből kiszúrta, hogy a falra sok nyelven felfestett "Egészségedre!" felirat japán verziója hibás. Azt az "egészségedre" szót ugyanis csak ivászatkor használják. Ez meg itt egy étterem. A többi felirat is inkább a "Jóétvágyat" szinonimája volt. Ettől függetlenül a pizza nagyon finom.

Nem lehet az evészetet és Pestet sütizés nélkül megúszni, ezért egy újabb merénylet következett a fogyókúrám ellen. A merényletet Sugar Shop -nak hívják. A finomságokért meg kellett szenvedni, mert a lehető legelhanyagoltabb, lepusztult, koszos belvárosi utcán található. Ha valaki ismeri a környéket, akkor tegyen inkább kis kerülőt, de NE menjen a Deák térről egyenesen arra. :( A bolt tündéri, komolyan. Hihetetlen cserencsénkre alig 5-10 percet álltunk sorba egy asztalért. Mire végeztünk komoly sor állt/várt. Jók voltunk és vettünk Gergőnek is pille cukrot, mert azt nagyon szereti. Bónuszként talákoztunk Szabó Győző-vel. Egy fiatal lánnyal volt, akiről csak annyit, hogy ha legközelebb elmegy mellettem az utcán, nem fogok tudni róla. Semmi nem ragadt meg bennem belőle.

Eddigre a nap is elment aludni, így mi is hazaindultunk. Jóccakátgyerekek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.