Napló:

Eljött a hazautazás napja. Még egy utolsó pancsi és ennyi. Két óra viszonylag unalmas vezetés várt ránk, le a 84-esen, majd a 8-ason hazáig. Nincs ebben semmi különös...vagy mégis?

Indulás előtt felhívtuk a gyerekeket, hogy most indulunk és kb. 2 óra múlva leszünk otthon. Hátha veszik a célzást, mivel péntek volt, a heti takarítás napja... Szentül meg voltam győződve arról, hogy a 84-es út vége a 8-as út lesz. Mint ahogy azt annó tanultuk is. Ezért nem is figyeltem különösebben a táblákat. A dolog akkor kezdett érdekessé válni, mikor hirtelen szembe jött a sümegi vár. Anikóval azon gondolkoztunk, hogy ezt idefele nem láttuk. Akkor most miért? Felállítottunk néhány érdekes elméletet a szembe tűző Napról, a csak előre nem felfele néző utazókról, de éreztük, valahol sántít a dolog. Ellenben, ha már itt vagyunk nézzük meg! Ja igen, induláskor a cipő valahogy nem volt kényelmes, nyomta a lábfejem. Itt már kissé kellemetlen is volt. Néztük, néztük a meredek utat felfele. Megszólított egy kedves fickó, hogy jó pénzért szívesen felvisznek bennünket egy kisbusszal. Mint kb a reptéri transzfer buszok. Először nemet mondtunk, mi az nekünk, felkiáltással. Az első lépcső megmászása után, újragondoltuk az egészet és inkább visszamentünk. :) Épp kényelmesen elhelyezkedünk, mikor a szállítók belső adminisztrációjának lettünk az áldozatai, át kellett szállnunk a másik járgányba. Mindegy... fő, hogy épségben felértünk, bár néha Anikón látszott, hogy nem élvezi. Mondjuk mikor az egy autónak is szűk úton szembe jött egy másik rohanós őrült, vagy amikor a sofőr bejelentette, hogy no akkor most tolatunk kicsit.
A vár drága de egyre jobban rendbe hozzák. Nekem kicsit sok volt a rengeteg lyuk ahova Anikót követve be-fel-le-át kellett másznom. Elfáradtam, de igazából nem bántam, egyszer érdemes megnézni. Időnként lovas/lovagos előadás is van. Olyasmi lehet, mint amit láttunk Bikalon. Indulás előtt egy nagyon kedves és nagyon céltudatos felszolgáló lány becsalt minket a Deák reform vendéglőbe. Ott kezdődött, hogy a teljes, lapozgatós étlapot kint hagyták (direkt) az épület előtt egy elemvényen. Anikó pedig belelapozott. Naná, hogy a sütiket kereste. :) Talált is egy Deák fánk-nak nevezett finomságot. Engedtünk a nem erőszakos, de határozott unszolásnak és bementünk. Upsz, a fánk éppen elfogyott, de Anikó választott helyette mást. Kossuth kiflit. Én pedig mákos rétest. Nem volt rossz, főleg, hogy a rétesben nem volt vendég, sem meggy sem tök sem semmi oda nem illő pótlék. A kiflik négyen voltak, szépen tálalva és elég aprók... de egy kiadós ebéd/vacsora után talán nem is kell több.

A legjobb mégiscsak az üldögélés volt. :) Irány haza! Nem, nem vettünk elő térképet, minek? Erre később került sor, mikor szembe jött a tábla: Tapolca jobbra, Füred balra. Hurrá megjöttünk a Balatonhoz...csak épp nem ide készültünk. Ahogy a GPS mondaná: Újratervezés. Azt választottuk, hogy az északi parton elmegyünk Füredig, ott fel Veszprém fele és onnan haza. Füreden Anikó egyáltalán nem célzatosan megemlítette, hogy kinézett itt egy új cukrászdát... Értem én, kanyar balra és kerestem parkolót... legközelebb léghajóval jövünk, hátha annak lesz esélye, mert autóval lehetetlen. Így egy szép hosszú kör után, mentünk tovább. Veszprém körül Anikó rácsörgött a gyerekekre, mert a két óra helyett már 4 órája voltunk úton. Ők pedig meg se kérdezték, hogy nem-e egy árokba borulva fekszünk, amiért késünk? Kb ennyire érdekelte őket mi van velünk. Lillával beszélt és elhangzott, hogy kb 45 perc múlva otthon vagyunk. Rajtam ne múljék és tekertem rendesen. Az Ignis jó úton simán hozza a 100-110-et (csak ahol ez megengedett) meg vagyok vele elégedve. Fehérvár határában újra telefon, Gergőnek le kell jönnie, mert én nem cipekedek, hanem viszem a kocsit a garázsba. Lillával Anikó összekapott, mert a kishölgy kikérte magának, hogy hét perccel előbb érkezünk, mint a beígért 45 perc! Mikor hazaértem már állt a bál. Hulla fáradtan, fájós lábbal (majdnem két centis pupszli nőtt oda ahol a cipő nyomta) voltam és a lakásban a rend csak nyomokban létezett. Lilla szerdán érkezett meg, most péntek van. A hálózsákja, a táskája még szanaszét, itt - ott az erdő darabjai szétszórva amit hazahozott. A zuhanykádban (mint kiderült) 2 napja ázik a sáros cipője... A heti takarítás pedig ránk vár... hát nem! Ezzel sikeresen elrontották a nyaralás hangulatát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.