Napló:

Kicsit lemaradtam. Ez általában így van. Nem vagyok jó levelező. Otthonról nem akartam még írni, mert még nem tudja senki...ill. én nem tudom, hogy ő tudja... Itt bennt pedig reggelente szoktam írni, de minden nap itt lihegtek a nyakamban...ez van.

Ott tartottam, hogy farkasszemet néztem. Szó szerint. Mindkét project manager Farkas. Az egyik Miklós a másik Arnold. :) Végülis tegnap sikerült leadnom a feladatokat. Ennek örömére kaptam 4 másikat. Úgy vélem sikerül majd leadom időben.

Vasárnap, úgy néz ki, Trabikánk végleg megadta magát. Békésen poroszkáltunk a Decathlon felé - kényelmes cipőt akartunk venni A-nak. Egy vasúti átkelőnél egy halk reccsenés, majd hátulról fura plak-plak-plak hallatszott. Nos, "kissé" fura szögben állt a bal hátsó kerék. Felemeltem (nem, ott még nem tartok, emelőt használtam.) és alánéztünk, hátha mi antitálentumok is látják mi a baj. L. megjegyezte tök jól nézünk ki a fenekünket mutatva a kocsi előtt térdelve. :) No a diagnózis hamar meglett. Az a bigyó ami a kereket tartotta elköszönt a keresztben fekvő rugós izétől. Kb ennyit értek az autókhoz. A. felhívta barátnőjét V-t mert neki van ismerőse aki tud segíteni. V-t elnyelte a telefónia óceánja. Rövid tanakodás után felhívtuk A. mamáját pedig tudtuk, hogy innentől halálra fogja izgulni magát. Csak azt nem tudom miért. Legrosszabb esetben hazamegyünk busszal. Az azért még szükséges a hely leírásához, hogy kb. a város legszéle, egyik oldalon ipartelep, másik oldalon vasút. Szóval ott állunk a semmi közepén és várjuk, hogy A. mamája intézkedjen. Azért őt, mert ő ismer olyan embert aki ismer olyat aki esetleg látott már valakit aki tudhat segíteni...kb.

Ekkor egy kissé lerobbant kosi megáll előttünk, kiszáll belőle egy fiatal fickó, tud-e segíteni? Mondom mi történt. Enyhén vigyorogva mondja, hogy most ugyan tankolni indult, de ha várunk 15 percet jön és ott helyben üzemképessé teszi. Néztünk nagyon okosan.  ??????? Ezt? Felőlem. Ok. Ezzel elhúz. Ekkor csörög A. telefonja, jönne az autómentő, jópénzért hazavisz minket. Ühüm...na telefon zs-nek, hogy izé. Itt állunk, de van valaki aki esetleg....nem baj, bár szerinte 100 méter után úgy is szétesik újra, nnaaa akkor hívjuk és jön. Szépen megköszöntük. Nnna ez megint csúsztatás, mert minden telefont A. intézett. Először is, ez az ő autója, az ő mamája. Fickó vissza, segítsen? Döntöttem...igen. A-n látszott, hogy nem bízik, sem a fickóban sem bennem. Ezt nem szeretem benne. Fickó megy a kocsi alá, racsnis gurtni a kezében. Szépen összehúzta a két külön életbe kezdett vasdarabot, majd biztos ami ziher alapon egy másikat is feláldozott és voalá, a kerék elég pofásan függőlegesbe hozta magát. Mondja, hogy lassan 10-20-al el lehet indulni mert amennyi hazáig hátra van, azt ki fogja bírni. Azééé A. és L. átültek az ő kocsijába én meg elporoszkáltam hazáig. Megérkeztünk. Élmény volt. Azt mondta, szerez alkatrészt és megjavítja. A segítségért kapott 5e-t, még mindig jobban jöttünk ki még ha sose látjuk többé. De azért hálásak vagyunk. Azóta ott áll autónk és eszünk ágában sincs beleülni. Nem tudom mi lesz.

Leltár:

Suliban nem voltam jó tanuló, csak azokból a tárgyakból amiket szerettem. Biosz, földrajz, kémia. Nyelveket jobb nem is említeni. 12 évig tanultam oroszul, de gyakorlatilag semmit nem tudok. A németet sem a suliban tanultam meg, hanem Bécsben mikor ott éltem.
Egész gyerekkoromban biológus, kutató orvos, biokémikus szerettem volna lenni. Ennek leginkább az lehetett a háttere, hogy Anyu labororvosként dolgozott, Apu katonatiszt volt. Amikor Apunak mennie kellett több napra, Anyu pedig ügyeletet kapott, hát, mi beköltöztünk a laborba. Tök jól ismertem az összes szerkentyűt, a mikroszkópot, már felismertem az egészséges és a beteg vérképeket. Sose gondoltam, hogy felnőttként nem ilyen helyen fogok dolgozni. De győzött a másik szenvedélyem. Az olvasás. Túl sok sci-fi-t olvastam. Érettségi előtt pedig kaptam egy levelet a Videoton-tól, hogy akár képzetlen embereket is keresnek számítógép kezelői (operátor) állásba, később a legjobbakat programozóvá képzik ki. Sci-fi, számítógép, Videoton. Ez kell nekem és érettségi után elmentem dolgozni. 4 év múlva megkaptam a jeles programozói oklevelem és azóta is ebből élek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.