Napló:

Már szombat délelőtt elhoztam a kölcsönzőtől a Corollát. Nos, igen. Mi úgy vagyunk, hogy fenntartunk egy trabit, városi közlekedésre, vagy ha kimegyünk Anikó szüleihez Úrhidára. Mikor pedig hosszabb útra kelünk bérelünk egy rendes autót. Sokáig egy Octaviát béreltünk, de egy nyáron megszivatott a cég. Több mint egy hónappal előbb lefoglaltuk a kocsit, mivel évekig (4-5) hozzájuk jártunk, nem gondoltuk, hogy bármi gáz lehet. Egy héttel az indulás előtt azért rájuk telefonáltam, hogy tuti nincs gáz. Hát volt. Kiadták valakinek. Nos, akkor lettünk durcik és azóta a Strasszeréktől bérlünk (sokkal drágában) egy Corollát. Ők - úgy tűnik eddig - sokkal tisztességesebbek. Egyszer volt, hogy nem tudták adni a kocsit, nem emlékszem miért, de ugyanazon az áron egy Avensys-t kaptunk. Most is volt bonyodalom, mert szólt a Gábor, hogy a vasárnap neki nem lenne jó az átadásra, ezért elvinnénk-e egy nappal előbb a kocsit, felár nélkül. Persze, hogy elhoztuk.
Kocsi nálunk, Anikó Lillával nadrág felvarrós versenyt tartott, én pedig nyertem egy extra utat Úrhidára. Mert ott lakik a család egyetlen varrógépe.

Vasárnap reggel izgalom, hogy időben elinduljunk. Lilla ugyanis külön nyaral. Pontosabban megy a német nyelvi táborba. Fél délre kellett odaérni Pestre. 10 óra volt a tervezett indulás, gondoltuk/tam, hogy vasárnap reggel még nincs akkora forgalom Pest felé az M7-en. Haha, csak épp a hidegfrontot nem számoltam bele. A népek meg igen. Így mikor elindultunk 10:19-kor Lilla már nagyon rosszul volt. Izgult, hogy késünk-e. Kockáztattam és nagy forgalom ellenére nem mentem az Egér út fele, hanem szépen amerre a távolsági buszok is. Hihetetlen zöldhullámot fogtunk ki és a Petőfi hídig meg sem álltunk.
A Lurdy háznál volt a találka. Nos 11:06-ra ott voltunk. 13:15-ig vártunk, hogy végre elinduljanak. "Kissé" elfáradtam. Visszafele Fehérváron bementünk a Decathlonba vettünk  nekem egy úszószemüveget (tavaly óta szerettem volna) meg némi koffein utánpótlást, mert nagyon látszott rajtam a fáradtság. Így is megálltam egyszer, 10-15 percet szundiztam egy pihenőhelyen, nem is volt baj. Átkeltünk a csoda viadukton is, Zalakaros felé menet. Anikó megállapította, hogy csodás lenne a panoráma, ha a k. magasra épített ütközö korlát nem takarná el. Végül sikerült megtalálnunk a MenDan hotelt.

Mindegy az én hibám...szóval nem éreztem eléggé mekkora a kocsi és az uccsó kunkornál  a parkolóban egy kicsit elkaptam a hátsókerékkel a padkát. A padka azon pontján pont volt egy letörés, emiatt egy hegyes, alattomos kis él várt rám. Pesze rendesen felszakította a kereket. Nem kaptam azonnal defektet, de indulás előtt fel kell raknunk a pótkereket.

A szobák viszont Anikó szerint is szépek, az árhoz képest nagyok. És van WIFI is, nekem.

A vacsoránál viszont majdnem éhen maradtunk. 33 méter ide, 33 méter oda (ezzel reklámozták magukat...hogy 33 méter hosszú büféasztal) éppen csak találtunk rajta olyan ételt amit szívesen megszünk. Én csak kicsit vagyok válogatós, pl. nem eszem vizi élőlényeket, halat, rákot, kagylót stb. Szeretem tele tölteni  a pocakom, ami nem zöldség legyen. Nem tiltakozom a főzelékek ellen, vagy akár köretnek sem, de legyen rendes ehető HÚS! Kb ez a család hozzáállása is. Végül valamilyen natúrszeletet választottam és hozzá tiszta zöldségköretet. Paradicsom, saláta, uborka. Mert nem volt sem burgonya sem rizs olyan formában ami számomra elfogadható. Anikóék pedig Gergővel végig kóstolták a süti kínálatot.

Vacsi után lementünk fürdeni, es 20-21-ig elvoltunk. A víz kellemesen meleg, a késői időpont miatt a medencék kellemesen üresek voltak. :)

Kb. ennyi történt a megérkezés napján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.