Napló:

A reggeli újabb meglepetésekkel ajándékozott meg minket. Újfent alig találtunk igazán nekünk való kaját. Felvágottat nem akartunk, mert elegünk van belőle és mert vacsoráig ki kell bírni. Bundáskenyér nincs, sültkolbász nincs sültszalonna meg félig nyers. Volt rántotta, de olyan olajos volt és néhol gyanúsan nyersnek tűnt, hogy csak komoly hezitálás után próbáltuk ki. Nagyjából kár volt. Kezdtük vissza sírni a bikali Puchner konyháját. Ott minden reggel sikerült annyira feltölteni magunkat, hogy simán kibírtuk estig. Valahogy azért megoldottuk.

Szokásunk, hogy körülnézünk, hol is vagyunk. Így a délelőtt sétával telt. Szereztünk kis térképet ami elkalauzolt minket a kilátóhoz. Már tegnap kinéztük, hogy a sok fürdő mellett ez van mint látványosság. Izé, ez annyira nem igaz mert pl. van bivalyrezervátum is, de megegyeztünk, hogy a fűben álló, fekvő majdnem szarvasmarhák nem izgatnak fel. Ezt ki fogjuk hagyni. Irány a kilátó. Gyalog indultunk neki, ahogy szoktuk, időnk van, az idő szép, mi kell még? Dícséretére váljon a városnak, nagyon szépen rendben tartják. Látszik, hogy valóban a túrizmusból akarnak megélni. Nem mindenhol fürdő van, hanem van rengeteg parkjuk is, szabadtéri mozival meg minden. Egy vurstli is betelepedett, de csak késő délután hallottuk beindulni. Ahogy láttuk ez lehetett a helyi egyetlen komolyabb szórakoztató központ, mert minden fiatal arra ment vagy épp arról jött. A térkép alapján megtaláltuk az utcát amin fel lehetett jutni a kilátóhoz. Ez miért fontos? Mert a sarkán állt Anikó szíve csücske egy cukrászda. Eléggé kritikusan szemlélte a sütiket, de végül "majd legközelebb kipróbáljuk" felkiálltással csak fagyival támogattuk őket. Az utca hosszú volt. Szóval nagyon hosszú....és még hoszabb. És felfele vezetett. Mikor majdnem fenn voltunk láttunk egy eléggé helyinek látszó buszt. :) A buszon kívül a fő közlekedési eszköz a Ditto. Ez nem más mint egy nyitott kisvasútnak álcázott több szelvényes városnéző autóvonat. Fehér, kicsi és kényelmetlen, de a miénk! A sofőr miden alkalommal mikor találkoztunk lelkesen integetett, mi meg vissza, erre az utasok vissza. :) No felértünk a kilátóhoz, és mi várt ott? Persze, hogy a Ditto megállója. :) Én meg majd kiköptem a tüdőmet. :) A kilátó. Inkább egy nagyranőtt magasles. Meredek, keskeny lépcsővel ami már majdnem létra. A kilátás meg pazar...öööö....nagyon messze, ha jó az idő kicsit látszik a Badacsony...de különben semmi. De legalább "ingyé" van. Ami miatt mégis megérte azok a házak. Nagyon szépen rendbentartott udvarok és házak vannak ott. Jah és mindenhova, de tényleg mindenhova már beköltöztek a zimmerferiék. :) Ezután el kellett lazulnunk, így  fürödtünk egész nap. Vacsi..kb mint tegnap. Erről nem fogok többet írni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.