Napló:

A hétvégi vásárban hagytuk magunkat rábeszélni egy kis üveg propoliszos méz-re. Gergő fájlalta a torkát, az enyém is kaparász. Este mikor már mindenki lefeküdt eszembe jutott, hogy nem ettem meg a kanál mézemet. Kiosontam, nehogy felverjem a családot.

Fogalmam sincs, hogy egy olyan sűrű valamit mint a méz, hogy a p..csába lehet letüdőzni. Nekem sikerült. A Szertár végén hangzik el: Ezt otthon ne próbáljátok ki! Teljesen egyetértek, Ezt otthon NE próbáljátok ki! Először is éget mint állat. Másodszor, ez nem por amit fel tudsz köhögni. Nem is víz ami viszonylag hamar elpárolog, felszívódik. (végül is annyira nem idegen anyag) A méz ragaszkodó természetű. Beül a légcső csillói közé és nem mozdul. Pedig próbálkoztam. A fél ház a tanú rá! Anikó és Gergő is kijött a konyhába megnézni végem van-e már, vagy inkább lelőjenek mert a haldoklónak ennyi tisztelet kijár. Nagyon rossz volt. Még másnap is köhögtem. Sőt a tüdőm úgy döntött beszáll a versenybe és saját versenyzőt indít. Mostanra jól vagyok.

Tegnap más nem történt. Melóztam, Gergő bulizni ment, majd ma megjön. És volt erőm gyalogolni a Lufi-tól a Népligetig.A gugli szerint 5 km a táv, kb 45 perc alatt teszem meg. Ma terv szerint nem lesz gyaloglás, mert találkozunk Kohut úral, aki majd jól megcsinálja a szekrényünket. Talán karácsonyra meg is lesz. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.