Napló:

Tegnap előkészítettük a lakást a szekrény érkezésére. Szerencsére előbb haza tudtam menni így nem éjfélig tartott a móka. Kezdődött azzal, hogy a nappaliban átszerveztük a kanapét az asztalt a tv-t és az Ikeás bőrfotel lábtartóját nagyjából L alakban a falhoz "simítva".

Persze ezen is összekaptunk, mert én egyből így szerettem volna, de Anikó másként képzelte. Miután háromszor átrendeztük, áttilitoliztuk végül a legjobb megoldás maradt...ami meglepő módon az volt amit én szerettem volna az elején. Ezután a még Anikó nővérétől kapott áruházi állófogasról behordtuk az ingeket, blúzokat a többi szekrényben teremtve így zsúfoltságot. Azok a szekrények csak pár centivel rövidebbek a kelleténél így a legtöbb ingem a szekrény alját söpörve várja, hogy beköltözhessen az új helyére...remélhetően pénteken. Az állvány már két éve lakik nálunk, teljesen megszoktuk. Tök kényelmesen állt a nappali sarkában. Nem kellett holmi ajtóval foglalkozni ha egy inget blúzt elő akartunk venni. Hiányozni fog. Egyenlőre úgy van, hogy felköltözik Anikó mamájának padlására. 4 ágú vas karácsonyfaként fogja tölteni az idejét. Ezután olyan álmosság és fáradtság jött rám, hogy amíg Anikó felporszívózta a mamájától kapott szőnyeget ledőltem picit. Azt hiszem az utóbbi napok késő estig tartó PWI játéka ütött ki. De mire Anikó végzett én is felkeltem. Frissen fürgén fiatalosan mint egy 80 éves. :) 

A következő lépés a veszélyeztetett ajtók, ajtótokok befóliázása. Erre találtuk ki, hogy ragasztunk egy csík festőszalagot, arra rá a kétoldalú ragasztót és majd az fogja tartani a fóliát. A festőragasztószalag azért kell, mert az emberi módon leszedhető. Kipróbáltuk egy olyan helyen a falon ahol a szekrény takarni fog. Sajnos a festéket is leszedi, pedig elvileg nem kéne. Így csak magára az ajtótokra és az ajtóra ragasztgattunk. Szerencse, hogy jó hörcsög módjára volt otthon készleten mindkettő ragasztószalagból. :) A nappali ajtajával kezdtük. Illetve magát az ajtót leemeltük és elraktuk így csak a tok maradt. Tök buli volt ahogy 3-an (Anikó, Lilla és én) húztuk, téptük/vágtuk a csíkokat és ahol gondoltuk ragasztottunk. Gergő? Hogy merre volt? Elég későn ért haza a suliból utána meg ment matek érettségi előkészítóre egy különtanárhoz. Gyakorlatilag nem volt otthon. Uppsz kihagytam egy...két "apróságot". A fotelek. Bónuszként minden szoba kapott egyet-egyet. Gergő így egy darabig az eltört háttámlájú széke helyett fotelből tud játszani. Lilla kérte magának az Ikeás fotelt. Nálunk pedig a másik fotel kapott helyet. Mondjuk így egyik szobában sem lehet komolyan mozoni, de ez van. Végül is az egészet azért kezdtük 2 éve, mert a gyerekeknek külön szoba kellett. Most akkor érezzék, hogy mindennek ára van. Szóval az első tokot beragasztóztuk. Nos, izé, szóval néhány nem ideális helyre került. A többinél nem ronttunk el már semmit és nagyon komoly profizmussal kaparásztuk a kétoldalas ragasztóról a védőréteget. Lilla volt a legprofibb. Legalább kétszer gyorsabban kapart mint mi. :) Végül megálltunk a bejárati ajtóval szemben. A nagy lelkesedésban alig tudtam lebeszélni őket arról, hogy már most este felragasszuk a külső oldalára a védőfóliát. Kell, persze, hisz ha kinyitjuk az az oldala lesz amit le fognak verni miközben beerőlködik a hosszú elemeket. A szembe szomszéd (Anna) épp akkor jött haza mikor hárman nekiestünk a csíkokat felragasztani. Mert a csíkok ott éjszakáztak. A bejárati ajtónkon. Kívül. Anikó még elrendezte a szőnyegeket, kiegészítette a padlóvédelmet némi hullámpapírral. (már két éve ott várakozott Lilla szekrénye mögött) Szerintem jól sikerült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.