Napló:

Tegnap szinte folyamatosan jelzett a telefonom. Anikó kb. 4-szer kapott infarktust, a fóliák 2x bizonyítottan megvédték az ajtóinkat. Az elcseszési indexünk 1:1, döntetlen. 

Csupán továbbadni tudom amit Anikó elmesélt illetve amit a telefonon keresztül "átéltem". Reggen érkezett 4 markos legény és ripsz-ropsz felhordták a szekrény felét. Alig pisiltek vért és emlegették a panelgyártók felmenőit a szűk lépcsőházak miatt. Szerencsére Anikóék már felmenekítették a kinnhagyott virágokat..legalábbis a nagyrészét. A nagy részét, ami nagyobb volt mint egy tejfölös doboz az menekítésre került. Az okos emberek időt akarván spórolni félig összeszerelve hozták az elemeket. Ennek eredményeképp csak nyolcszor kellett megállniuk pihenni, a nagyobb elemeknél. Miután telezsúfolták a szobát mentek a következő fordulóért. Anikó kedvenc síkítása gyakran felhangzott: "NE A PARKETTÁRA!" Jól idomított (gondolom házas emberek) lényekként hamar berögződött a Pavlov-i reflex. A szekrények egyik alaptartozéka a lábazat. Az az előnye, hogy nagy de könnyen alkítható. Az egyik jómunkásember neki is látott. Szépen elrendezte a fal mentén az elemeket. Látta ám, hogy a saroknál nem akar kijönni a minta. Semmi gond amíg van kéznél fűrész! Anikó kicsit későn ért oda, így megkapta az infarktus nr.1-et. "Ez, ez nem így lesz!" Remegő hanggal (azt most ne részletezzük, hogy az idegességtől vagy dühtől) mutatta meg, hogy az egész pont ellenkezőleg lesz illesztve. A lábazattal nem is volt több gond, azt az apróságot leszámítva, hogy bár mindenhol vízszintes a padló, kivéve (a gyevi bírót) a sarkot. Ott valamiért picit felkunkorodik. Kb 2 centit. Eddig nem tünt fel, mert nem volt ott semmi. De a gondos előkészítésnek hála a vízszintező csavarokkal beállították. Ugyan most van 2 centi rés a szekrény alatt....olyan mintha lebegne a padló felett. Tök izgi. Kiderült, hogy az egyik rakodós elemet kicsit kibővítették. Oda is került függőleges elválsztó fal ahova nem kellene. Így nem férnek el az íjaink. Szerencsére a tervrajzokon még helyesen szerepelt. Este magukkal is vitték meggyógyítani. 1:0 ide. Nem sokkal később megkaptam én is a letolásomat. Van egy olyan rész ahova a különféle állványainkt fogjuk tartani. Eléggé ideges Anikó kiabált velem, hogy nem fér be a vasalóállvány a tervezett helyre. Persze, mert a tervezéskor még a régi volt, mikor megvettük az újat nem terveztük újra. De nem is igazán tudtuk volna másképp berendezni. Majd kitaláljuk mi legyen. a századik telefon környékén újra "Nagy gáz van!". Kiderült, hogy beleestünk újfent abba a hibába, hogy a méret amit megadunk az nekünk természetesen a belméretet jelenti. Az asztalosnak a külméretet, így történt, hogy az a polc ahova a hifi cuccaimat terveztük, durván 5 centivel lett keskenyebb mint maga a készülék. :( Mivel mi sem vettük észre a kapott tervrajzokon, és ott már igy, rosszul szerepelt, ezt megszívtuk. 1:1. Anikó már egy külön szekrénykét vizionált (az infarktusból kijőve) a jelenlegi mellé, de a megoldást én adtam. Majd elvaterázom ami van, és veszünk egy kisebbet. Maguk a berendezések tökéletes állapotban vannak, sajnálom is, de sajnos meg kell tennem. :( Az egyik ajtóval ők is sokat szívnak. Minden más rendesen áll, de az egyik úgy tűnik ferde. Este úgy mentek el, hogy alátámasztották a két végét és rápakoltak nehéz szerszámokat. Hátha. A nagy szekrényajtók harmónika szerűen nyílnak. Ehhez szükséges, hogy egy vezető sínt tegyenek az ajtók aljához, tetejéhez illesztve. Ez eredetileg nem lett tervezve és van egy apró mellékhatása. A már emlegetett Ikeás dobozaink lehet, hogy nem férnek el. Nem lehet majd kihúzni a legalsó elemeket. Hmm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.