Napló:

Az úgy volt, hogy a szekrényben kialakítunk egy részt, ahova a létráinkat és ruhaszárító állványokat tehetjük, ha épp nincsenek szolgálatban.

Azt találtuk, ki, hogy szépen egymás elé állítgatjuk azokat. Azért, hogy mindez ne szakadjon a nyakunkba mikor kinyitjuk az ajtót, egy vékony lécet csavarozunk a szekrény aljára, ami majd jól megtámasztja azokat. Nem rossz terv. Némi kommunikációs probléma merülhetett fel Kohut úréknál, mert a rendelt 7 lécecske helyett (kb 70x1x1 cmm) 23 darabot csináltak. Szépen le is pácolták a megfelelő színre. Ez még a kisebbik gond volt, de ebből csak ötöt hoztak magukkal. Anikó megadta a méreteket a szekrényt összerakó jómunkásembernek, hova, milyen távolságban lenne szükség rájuk. Máig bosszankodott ezen Anikó, mert persze rossz helyre kerültek. Az egyiknél a külső a másik lécnél a belső oldalát mérte oda a szakember. Így kb. összevissza sorakoztak, véletlenszerűen sikerült a cuccainknak megmaradniuk a szekrényben. Többszöri telefonálás után (hurrá én is telefonáltam!) egszerveztük, hogy elmenjek a megmaradt lécekért. Még szerencse, hogy ennyi idő után is megtartották azokat, éljen a hörcsög szellem! Reggel irány a műhely. Simán megkaptam a léceket. :) Mikor kifortultam az udvarról a Móri útra, Trabi indexe "úgymaradt". Pedig Anikó papája pár hete cseréltette ki valami csodakütyüre. Lehet, hogy eddig tartott? Ez gáz, a pingvinek is megmondták. Ott mentem az úton az index visszajelző zöld lámpa meg világít folyamatosan. Kiszálltam, megnéztem, kívül meg nem világít, nem indexel. Remek, majd lengetek a kezemmel, vagy bevállalom a bunkó trabantos szerepét. Mindegy, még el kell mennem a Praktikerbe csavarokért meg fúróért. Közben el kell ugranom Anyuhoz, elviszem neki amit rendelt az Amwaytól. Igyekeztem a legegyenesebb úton menni. Kis kisérletezgetés után úgy tűnik, hogy ilyen hidegben, ha ég a refi és kanyarodás közben indexelek, akkor úgy marad. Ha leállok, várok kicsit, néha megjavul. Kénytelen voltam "játszani". Index, kanyar elkezd, index gyorsan vissza, kanyar befejez. Ez a legtöbbször segített. Tök szerencsémre Anyut megláttam az utcán, épp várt valakit, de én érkeztem. Megkapta a csomagját, ki se kellett szállnom. Remélem jó napja lesz. Irány a Praktiker, megvettem a csavarokat és a hozzá méretezett vékony fúrószárat. Ennyit már megtanultam, hogy nem kezdek el csak úgy becsavarni egy csavart, előbb szépen megcsinálom fúróval a neki méretezett lyukat. Otthon viszonylag hamar végeztem. Csaltam. :) Egyrészt felszedtem a régi léceket. Vágtam egy megfelelő méretű darabot abból a fóliából amit annó az ajtók védelmére vettünk. Eredetileg ezt a laminált padlók alá terítik szigetelőnek és zajcsökkentőnek. Most a lécek alá kerül, hogy ne karcolja össze a szekrényt. Mellesleg el fogja takarni az előző lécek lyukait. :) A csalás annyi volt, hogy lépésenként raktam be a léceket. Azaz odaállítottam a következő tárgyat. Létra, szárító stb. és ahol az már megállt és a legkisebb helyet igényelte, oda csavaroztam a tartólécet. A túllógó fóliákat óvatosan levágtam. Szerintem még szép is lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.