Napló:

Tegnap elsőként Anikó akadt ki, nem kicsit.

Meg is értem. Nagyon gyakran az az esti felállás, hogy minden házimunka a nyakába szakad. Azért el szoktam mosogatni, meg ha épp olyan kedvem van leszedem a szárítóról a ruhákat. A gyerekeink viszont csak akkor, ha korbáccsal vagy egyéb halálos fenyegetéssel vesszük rá őket. Mert nekik jogaik vannak! Mintha a család minden más tagja azért lenne, hogy őket kiszolgálja. Ellenben Gergő fennen hangoztatja, hogy ő milyen remek csapatjátékos. Jah, a League Of legends-ben vagy a Starcraft II-ben vagy a többi játékban. Mikor azonban a saját családjáról van szó akkor nem. Felettünk állónak képzeli magát. Az, hogy magától segítsen az nem fordul elő. Jó, ez nekem sem az erősségem, de én nem cirkuszolok, mint ő tegnap. Valahogy mindenki megemberelte magát és emberi időben nekiálltunk (yeah, én is) lakásformába hozni a szokott disznóólat. Csak Gergő nem. Az lett, hogy Anikó nagyon berágott rá és közölte, hogy fél órával előbb (azaz fél 11 helyett este 10-kor) lekapcsoljuk a netjét. Ez az egyetlen módja, hogy viszonylag emberi időben ágyba kényszerítsük és reggel ne legyen hulla az iskolában. Sajnos nem tökéletes a korlátozó környezetem, ezért "csak" negyed 11-kor szakadt meg a netje. Azt a cirkuszt amit emiatt a 15 perc miatt csapott simán be lehetne venni az agresszív kamasz című tankönyvbe. Azért megkérdeztem Lillát is, hogy két év múlva vele fogunk-e így kiabálni? Meg ő velünk? Most azt mondja, nem. Meglátjuk....két év múlva visszatérek rá :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.