Napló:

Gergő és Anikó összedobtak egy szép nagy listát mindabból amit venni/vinni kell a koleszba. A szokásos bevásárló cetlink mindkét oldalát megtöltötte, két oszlopban.

A múltkor megvett füzetek csak a jéghegy tetejét képviselték. Rutinos csomagolóként, Anikó megállapította, hogy ez "kurvasok". Hiába kondizott, ezt, egyszerre Gergő nem fogja tudni elvinni. Jelenleg csak Vicának van hosszú távú autója. Megbeszélték Gergővel, hogy megkérjék-e Vicát egy fuvarra. Ő jó fej, szeret is, tud is autózni. Titokban azt tervezgettük, hogy elvisszük falkában Gergőt, utána hárman megnézzük a veszprémi állatkertet. Szombat délelőtt elmentek vadászni, vettek mindent amit kellett. Estefele azért még rákérdeztünk, hogy akkor mikor is induljunk. Naná, hogy meggondolta magát. Aszongya, hogy ő inkább a haverjaival menne vasárnap este és nem fog előbb felutazni. Szerencsétlen módon pont ekkor csörgött ránk Vica is. Anikó pedig elmondta. Persze Vica megbántódott, meg is értem, de szerencsére még előtte elmodta, mit talált ki. Történetesen azt, hogy inkább vasárnap reggel menjenek, ne délben/este a legnagyobb forgalomban. Sikerült Gergőt rábeszélni arra, hogy a cuccainak felét (a frissen mosott ruhái még úgyis száradnak) elvigyük vasárnap reggel és nincs annak semmi akadály, hogy ő is visszajöjjön velünk és este a könnyített menetfelszereléssel utazzon a haverjaival. Miután mindez bejutott a fejébe, újabb telefon Vicának. Szerencsére ő jobb ember annál, hogy ne értse meg egy nagykamasz lelkivilágát.

Vasárnap reggel én úgy gondoltam, hogy talán hasznosabb, ha itthon maradok és tevékenykedem. Így is lett. Kilenc körül elindultak, mi pedig Lillával - rövid ráhangolódás után - nekiláttunk a munkáknak. Pl. előkészítettük az ebédet, teregettünk, leszedtük a szárítót. Hagymát, gombát pucoltunk, Lilla összerakta a fasírtot, én pedig finomra kóstólgattam. Nagyon hamar megfordultak. Anikó gyorsan összedobta az ebéd hátrelévő részét. Csak egy apróságot hagytunk ki a fasírtból...a tojásokat. Miután azok is belekerültek, készen álltunk. :) 

Anikó hozott haza egy McCafé-s bónuszlapot. Teljesen fel voltak villanyozva Lillával és tervezgették, hogy meglepik magukat egy-egy Frappéval. Ezen ne múljon és mikor Gergő elment, mi is útnak indultunk. Na jó, megint rám kellett várni, de csak kicsit. Végül nem csak jegeskávét ittak (én nem szeretem a kávét, így nem ittam), hanem mindenki benevezett egy hamburgerre is. Lilla a szokásos kettő sajtburgerét kérte. Anikó hosszas vívódás után mégis egy BigMac-ra nevezett be, velem együtt. Én a frappé helyett egy fagyit kaptam. A lépcsőházunk előtt meglepi várt minket. Egy süni! Lilla teljesen bezsongott. Megfogta, megsimogatta, fel akarta hozni. Szerencsére a süni megúszta. Egy picit beljebb vitettük Lillával a ház előtti sövényes, bokros részre. Nem biztos, hogy mindenki ennyire barátságos lenne vele. Lillával madarat lehetett volna fogatni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.