A Szavak hatalma végtelen!
Mint tenger hullámai jőnek és gyengéden símogatnak.
Vagy mint hatalmas vihar ostoroznak, büntetnek!
A lélek legmélyét érik el, mint vízcseppek, melyek a tudat sziklái közt érik el
Éned barlangját. Ott formálnak termet, cseppkövet, átjárót vagy torlaszt.
Mester kezében ajándék. Gonosz ajkairól érkezvén pusztító.
Sebeket téphetnek, de gyógyírként is hatnak! És bizony a ki nem mondott szavak
ott vannak bennünk életünk végéig.

Szavak melyeket el kellett volna mondanunk.
Szavak melyek világokat építhettek volna.
Szavak melyek ki nem mondhatók.
Szavak melyek ÉN vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.