Napló:

Tegnap elmentem az éles ollóért. 1200-ba került, de a mester nem tudott visszaadni. Ezért (kissé lemondóan) azt mondta, hogy majd egyszer hozzam be a 200-ft-ot és köszöni a munkát. Én meg nem vagyok olyan és kissé zavartan vettem el a 2000-ből visszaadott 1000-est. Az első útbaeső kis ABC-ben vettem egy zacsi nápolyit. Mákom volt mert a visszakapott pénzben volt egy 200-as is. Ezzel szépen visszasétáltam. Úgy láttam eléggé meglepődött, ami azt jelenti számomra, hogy elszokott az ilyen esetektől. :) 

Szépen araszoltam hazafele, mikor Anikó rám csörgött. Én pedig felvettem. Namármost, természetesen megint elfelejtettem valamit. Most azt, hogy tegnap dokinál volt mindenféle vizsgálatokra beutálót kérni és most ment ő is hazafele. Hamar kiderült, hogy nem a buszmegállóból jövök. Innentől nem volt értelme ködösíteni (különben is mindig az igazság a legjobb választás), elmondtam merre partizánkodtam. Persze ez volt a legjobb megoldás, remélem kaptam egy pici pirospöttyöt.

Otthon (igazából nem emlékszem pontosan hogy is történt, de) rájött Anikó, hogy megigazítottam a drapériát. Most azonban hozta a formáját és nem köszönetet kaptam érte, hanem lecseszést. Mert szerinte nem úgy kellett volna... Hiába mondtam neki, hogy amit szeretne az csúnya lesz, de nem lehet beszélni vele. Az pedig más tészta, hogy ezt elszabták a varrónők, mert a drapéria alja keskenyebb mint a teteje, mert a tetejére varrták/ragasztották a tépőzárat az aljára pedig a függők csíkját. És az alja majd 5 centivel keskenyebb. :( 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.