Napló:

Mikor hazaértem Lilla épp felolvasott egy drogprevenciós szórólapot. Ja, az első bötűtől, az uccsóig...le se lehetett lőni.

Épp a fű hatásainál járt. Utána közösen meg ebéd/uzsonnáztunk. Valahogy megint szakadt belőlünk a nevetés, leginkább Lillával nem lehetett bírni. Végül rákérdeztem: "Mondd, mit szívtál? Adj belőle nekünk is!" Mondanom se kell sikerült újabb nevetőgörcsöt kiváltanom....Vannak elmesélhetetlen poénjaink is. Ilyen pl. mikor Anikó állandóan úgy időzíti a mosógépet, hogy evés közben járjon le, és persze menni kell teregetni, különben meggyűrődnek a ruhák. Nos, ez annyira nem vicces. És határozottan büntinek érzi mindenki a teregetést. Na most egyszer történt, hogy ülünk és beszélgetünk és a gonosz mosógép elkezd sípolni. Erre mindhárman, hihetetlen szinkronban felemeltük a bögrénket, ittunk egy hosszú kortyot, mint a halálba induló gladiátorok csata előtt. Tökéletesen egyszerre tettük az asztalra és néztünk fel egymásra. No, akkor tudatosult bennünk, hogy mi történt, és kiszakadt belőlünk egy jóízű röhögés.

Máskor Lilla hozta a kötelező hülyeséget. Anyut vártuk. Csak Ő mindig egy picivel előbb érkezik, mint szerencsés lenne. Nem baj, szeretjük. Anikó: Jön a Zsóka! Lilla: Erősítsük meg az ajtókat! Majdnem visszajött a lenyelni induló tea és persze szállóige lett nálunk. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.