Napló:

Tegnap elhoztuk Ignácot. Még nincs neve, de jobb nem jutott eszembe. Az A2-nél 2 cég lakik. A Kereskedők és a Szerviz csapata. Ezek vagy nem beszélnek egymással, vagy mesterfokon űzik a hülyítést. A Szerviz nekünk direktbe nem akar számlát adni az elvégzett javításról, merthogy mi ugye csak a felét fizettük, a másik felét a Kereskedők. Ő pedig csak egyben akar/tud számlázni. Ellenben a szervizkönyvbe beírták az olajcserét és a fékek cseréjét is. Persze kaptunk kiselőadást (na jó mi/én kérdeztük, hogy ha jót akarunk hogyan kell karbantartani) arról, hogy miért jó a szakszerviz és miért rossz a maszek szerelő. Persze Anikó (aki tudta mit kell ellenőrizni) szépen végig ellenőrizte, hogy a beígért javításokból mit nem csináltak meg. Ilyen volt pl. egy műanyag elem rögzítése a vezető ülés alatt. Ehhez egy patent kellett csak,de akkora feneket kerítettek neki, hogy csak na. Végül persze talált a szervízvezető megfelelő méretű pöcköt és 3 perc alatt visszapattant a helyére az az izé. Közben összeismerkedtünk a fiával, aki egy tök értelmes, nyitott olyan 4-5 éves kiskölök. Most láthatott először hernyót, amit büszkén meg is mutatott nekünk, hogy micsoda érdekes valamit talált és mi mint nagy és okos felnőttek ugyan mondjuk meg neki, hogy mi az. Mondtuk, hogy hernyó és megeszi a virágok levelét és majd ha megnő lepke lesz belőle. Persze meg akarta piszkálni, szerzett is hozzá egy ágacskát. Mikor hozzáért és megmozdult rögtön hátraugrott, tök aranyosan. Mondtam neki, hogy nem bánt, de azt is mondtam neki, hogy a bökdösés neki is fáj, erre azért gondoljon mielőtt bántja.
Mielőtt elindultunk észrevettünk egy csúnya törést a hűtőrács alatti műanyag elemen. Mittudoménhogyhívják. Esküdöztünk, hogy egyikünk se látta, sem szombaton, mikor együtt néztük, sem hétfőn, mikor Anikó a szerelővel volt itt. Ezen Anikó nagyon felhúzta magát, a maga finom nőies módján kifaggatta a szervízvezetőt - mert a kereskedőket már nem lehetett megtalálni -, hogy mibe fáj ez, ha megjavítják. Kb 30e. A vitát (hogy mikor keletkezhetett a sérülés) otthon sikerült eldönteni, mikor a Net bugyraiból előszedtem az eladáskori HD képeket. Azokon ugyanis teljesen jól látszott a sérülés. Szóval vaksi aranyhalak vagyunk. A másik, komolyabb gond, hogy csak ma reggel ugrott be Anikónak, hogy nem látta a kocsi törzskönyvét. És valóban sehol sincs....grrrr.

Hazafele beugrottam Anyuhoz, hogy megmutassuk a kocsit. Szegényre a frászt hoztam, mert csak annyit mondtam, hogy mutatni szeretnék neki valamit. Ő pedig egyből orvosi esetet vizualizált maga elé.

Otthon kipakoltunk a Trabiból, eü doboz, háromszög, vonókötél stb. Magyarán minden mozdíthatót kipakoltunk és későbbi szortírozás céljából eltettük. Szerintem a hétvégén megejtem. Még a majdnem új szelepsapkákat is leszedtem, főleg, hogy legalább egy hiányzott Ignácról. Megetettük, 37 litert evett. Ezek szerint időben jöttünk. Majd ki kell tapasztalni mikor jelez. A Trabihoz hasonlóan most is lenulláztuk az egyik kilométer számlálót. Lássuk meddig elég.  Az már most látszik, hogy egy nagytakarítás ráfér. Főleg a szellőzőkben ült meg a por. A fel nem használt 2T olajokat elvisszük Anikó papájának, mert jó lesz az a kerti kapájába.

Bréking: Épp most fülelek, az egyik kolléga meséli a szomszédjának, hogy a tegnapi viharban kaptak egy villámot, bele a házukba. Minden, de minden elektronikus eszközük tönkrement. Számítógép, kaputelefon, cirkó, telefon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.