Napló:

Apunak (az Alzheimer mellett) magas vérnyomása volt. Végül ez lett a végzete. Kétszer kapott agyvérzést, volt zöldhályoga (amit azért leküzdött). Az első agyvérzése után újra kellet tanulnia egy csomó mindent. Pl az írást és a beszédet, a járást. Ideiglenesen lebénult a fél oldalára. Hihetetlen akaraterővel azonban mindig visszaküzdötte magát, legalább elfogadható állapotba. Végül a szervezete feladta, de nem az akarata.

Épp ezek miatt veszem komolyan a Pollák főorvos úr véleményét, hogy ha el akarom kerülni, hogy nálam is gond legyen a magas vérnyomással, akkor kezdetnek fogyjak le. Ezen küzdök, ráadásul rendszeren megméretem a céges dokival, mikor erre jár. Rendszerint 120-130/80-90 értékeket mér. A körzeti doki is. A súlyom is megy lefele, nnna.

Tegnap a cég előtt volt a véradós kamion, elmentem hát vért adni. Rettegek a szuritól. Már kisgyerek korom óta. Nem, nem félek, komolyan rettegek, belül pánikolok és előtörne belőlem az a 10 éves kissrác akit hárman fogtak le az osztályteremben, hogy a kötelező oltást megkapja. :( Le akarom küzdeni ezt és azt olvastam, hogy jó ellenszer, ha szembe nézünk a félelmünkkel, minél gyakrabban. Már négyszer voltam vért adni és most először nem engedett a doki, mert túl magas értéket mért. 175/115. Jah ez valóban magas, ráadásul nem tudtam meggyőzni arról , hogy ez  a belső pániktól van. :( Azért kértem tőle egy papírt, mert mondtam, hogy nem fogja elhinni a doki, mert még sose mért nálam ennyit. :(

Délután részt vettem egy céges, "hogyan üljünk a monitor előtt" előadáson. Leginkább azért, hogy az aláírásom ott legyen a jelenléti papíron. Gyakorlatilag nem tudtak újat mondani. :)

Az előadás miatt később értem haza, rohanva csomagoltam újra a szünetmentest, beletéve a hiányzó kábeleket, rohantam a postára, szerencsére emberi idő alatt sorra kerültem (ugyanaz a kedves hölgy vette fel a csomagot). Utána még rendelés vége előtt beestem a körzeti dokihoz. Nem kellett várnom semmit  (na jó, 1 percet ültem), azonnal bemehettem. A rohanás és a stressz, hogy elérem -e a rendelés végét, meg is hozta az eredményt, mikor vérnyomást mért. Teljesen leizzadtam, ééés: 120/80.  Tadaaam!

Este Anikó megharagudott rám. Jogosan. Soha nem kapott virágot, vagy bármi emlékeztetőt a házassági évfordulónkon. Egyrészt ez nekem egy újabb dátum, amire nem emlékszem. :( Erről nem tehetek. Másrészt annyiszor vágta már a fejemhez, hogy talán hiba volt összeházasodnunk, hogy ha még eszembe jutott volna, akkor se szívesen emlékeztetném arra a napra. Erre most felemlegeti és letol ezért is. Mit fogok tenni? Amit szoktam. Jól idomított férj módjára veszek neki virágot (teljesen megérdemli) és megígérem, hogy ezentúl figyelek erre a napra. A telefonban pedig beállítottam, hogy ez a nap az évfordulónk napja, hogy előre figyelmeztessen. (Mert az akarat kevés, úgy se emlékeznék rá)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.