Naplo:

Remekül ébredtem fél 5-kor. Rigók rendeztek hangversenyt. Hallgattam őket, szeretem. A munkámról a céges előírások miatt nem tudok sokat írni, ez van skacok. Mondjuk ennyi talán: Elakadtam, mert a tudatalattim tiltakozott egy elvárt megoldás miatt. Nem akartam a GUI és az stl között ide-oda konvertálgatni string tömböket. Végül csak hazafele jöt az ötet, felsőbb szinten fogom megoldani és az nadon jólesz! Otthon G. felboszantott, pedig inkább ketten hozták össze L-el. Hülye postás nem adta oda neki az ajánlott levelet, inkább egy értesítést dobott be a ládába. L. nem hozta fel a leveleket én meg már a szennyesbe tettem az ingem mikor kiderült, hogy el kell mennem a Postára. Persze az ing eléggé gyűrött lett, de ez volt a kisebbik baj. Biztos fenntről intézkedtek, mert így megláttam, hogy a  kevenc nyári nacim elszkadt. A. megígérte, hogy leviszi megvarratni, mert ezt már Ő nem tudja meggyógyítani.

Délután leültem PWI-zni. Csak egy küldit akartam megcsinalni utána néztem volna a sorozataim. Persze nem így lett. Már egy hete nyaggatom a klánt, hogy jöjjenek segíteni megcsinálni az fb59-et. Nem jött össze sose. Most meg épp leadom a küldim mikor hallom a chat-en, hogy fb59-re keresnek tagokat. Nem kellett sokáig gondolkoznom, pikk-pakk összeállt egy random team. Az volt a gáz, hogy én voltam az egyetlen healer. A legkisebb a csapatban... csoda, hogy túléltük. Végül kommunikációs probléma lett, mert ugyan leölték a boss-okat, de nem segítettek a tokeneket is öszeszedni. Grrrr. Végül itt álltam tab-nélkül, token nélkül. Hogy nőjön be az orra lyuka.... Csoda törpént! Ott bosszankodom mikor jön a faction chat-en, hogy indulnának vkinek fb59-re, mennék-e? Fáradt voltam, A. is morci volt (megértem) de ezt nem hagyhattam ki. Szóval játszd újra Sam... és meg lett, bár éjfélkor feküdtem le, hulla fáradt voltam, A. megint haragszik, de sikerült.

G-t csak 3-szor csesztettem, hogy mondja fel a németét, de nem sikerült. Holnap meg értettségizik. Már számtalanszor beszéltünk vele. Próbáltuk korlátozni a netjét, időkorlát van a gépén, de nem tanul eleget. Szerencse, hogy ez előrehozott érettségi, ha nagyon nem jön össze jövőre újra nekifuthat. Nem is bánnám, ha fennakadna, mert inkább most egy kis, de fájdalmas pofon mint később egy nagy, még fájdalmasabb. Nincs tekintélyem előtte. Jövőre másképp kell csinálnom.

Múlt:

Úgy gondolom, mive ez egy emlékmás, össze kell szednem a régi emlékeimet is.

A legrégebbi emlékem az, hogy az oviban 4-5 évesen falevélből kishajót hajtogatok és úsztatom a teknősbékás medencében. A háttérben egy gyerek mászik fel a piros mászókára. A másik emlékem kb. innen, hogy matchboxokkal rendezünk versenyet az emeletre vezető rámpán. Nem lépcső volt, hanem egy hosszú rámpa. Az uccsó emlékem pedig, hogy ülök az előtérben és nem értem, hogy kell cipőt kötni. Olyan bonyolult és felesleges izéket mutattak, de én kitaláltam egy egyszerűbbet! Azóta is így kötöm a cipőimet. :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.