Napló:

Szombat volt, takarításnap. Útálom! L. A. mamájánál van, segít neki. A. Mamája súlyos szívbeteg. Csernobil után nem sokkal daganatot találtak nála. A kemó és a többi kezelés végül sgített és azóta sem újult ki nála! De! A mérgek szívizom elhalást okoztak, ettől 40%-ot vesztett a teljesítményből. Vagy 40%-ra csökkent, nem emlékszem. :( De azóta kimerül, fullad, nem bírja a munkát. Mivel nem ezt szokta meg, nagyon nehéz neki. Kedvelem, pedig az anyósom, nagyon nem szeretném, ha baja lenne. Pedig nem vigyáz magára! Épp tegnap tudtam meg, hogy lábon hordott ki egy szívizom gyulladást mostanság! Megint veszett sok sok értékes százalékot! Féltem őt!
Takarítás: A. nagy mániája. persze igaza van, lakótelepi lakásban, a város szélén egy hét alatt k. sok por, szösz gyűlik össze. Látom én, de nem akarok takarítani! Egész jó kis rituálét csináltam neki. Ilyenkor korán kelünk és elmegyünk a piacra. Én beállok a felvágottas sorba, ő pedig a többi cucc 90%-át összeszedi. Időnként elhozza hozzám, cipeljem én tovább. Nagyjából fele időre csökken a vásárlás ideje, azzal, hogy nem kell sokat sorbanállnia. Pedig gyűlölöm a piacot. A tömegtől, attól, hogy mennék, de egymillió ember áll elém teljesen berágok. Sokszor fizikailag kezdem rosszul érezni magam. A legrosszabb, mikor nekiáll A. keresni valamit és sose az első szép árúnál áll meg...neeem, végig kutatja az egészet. Néha talál pesze szebbet, vagy olcsóbbat, de addígra én már fel akarok robbanni. Amit azért nem lát. Egyszer volt vicces is a piac: Egy átlagos napon, hatalmas tömeg, a piac zúg, alig hallani egymás hangját. Egyszer csak egy éles, nyik-nyik-nyik vágja szét a monoton morajt. Akkora csöndet sztem csak záráskor lehet hallani. Mindenki, komolyan mindenki elhallgatott és a hírtelen csendben csak a nyik-nyik-nyik szólt. Egy vénasszony vonszolta a banyatankját (még Noé idejéből) a tömegben. De pár pillanat múlva a népek magukhoz tértek és ment minden tovább. De valami megváltozott! Az arcokon mosoly ült, és egymás szemébe mosolyogva gondoltuk ugyanazt: ugye te is hallottad?
Hazafele szétválunk, Ő bemegy a Spar-ba vadászni és pedig megkapom bónusznak az összes piacon zsákmányolt árút. Otthon elindítom G-t, hogy a következő adag az övé. Mire megjönnek megcsinálom a reggeli előkészületeit.Kávé, tea, terítés. Esetleg hagyma megpucolása, ha épp újhagymát veszünk.

Reggeli után kezdődik...keezdőődik...kezdődik, kezdődik....
4-en nagyjából 2 óra alatt végig tudnánk menni az egész lakáson, letörölgetéssel, porszívózással, felmosással együtt. Gyakran mindez vasárnap estig tart. Mindenki, komolyan mindenki fizikai fájdalmat érez, ha a heti tkarításról van szó. A. nem érti. Igazából, ha nem kellene mindennek úgy ragyognia mint a tücsök seggének, akkor nem lenne gáz. De A. maximalista és nagyon csúnyán veszekszik, ha el-el marad egy porcica, vagy a letörölgetett ajtón marad még 0.0003 szem por. Megőrülök a takarítás mániájátó!
Jól kitaláltam, hogy mindeközben átveszem a héten összegyűlt filmeket a számítógépre. na nem mindet, csak egy-egy kiválasztott sorozatot. Most éppen  Bleach-et. L. szoktatott rá mindet tavaly nyaraláskor. Azóta nézzük.

Ebédig végeztünk, utána egész nap dolgoztam. Hajnalig.

Múlt:

Az iskolát úgy kezdtem, hogy leragasztott fejjel jelentem meg az évnyitón. :) Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen baleset ért. Pedig nem is én voltam a hunyó. Épp egymás hátán lovagolva harcoltunk, mikor ldobott a ló és rosszul estem. Valami kőre. Csak a fejbőr repedt fel nem volt komoly, csak vérzett rendesen. Lehettem vagy másodikos, mikor hasonló eset történt. Leesett a ceruzám a földre óra közben és meg kihajoltam érte. Valahogy elszámíthattam magam, mert megbillentem és a radiátor állított meg. Nem is fájt, csak kicsit viszketett. Megvakartam. Öööö, véres lett a kezem. Mibe törli egy rendes diák a véres kezét, Perszehogy a tankönyvbe. :) Végül a mögöttem ülő szólt a tanárnőnek, hogy valami nem ok velem. Azt a ribilliót. Én voltam a legnyugodtabb. A tanárok nagyon idegesek lettek. Mondtam, hogy nem fáj, meg nem komoly, de ők a szerepüknek megfelelően pánikoltak. A vége ennek is az lett, hogy kaptam csinos ragasztapaszt. :) 
Az utolsó alkalommal már nagyok voltunk az öcsémmel. Szánkóztunk, ránksötétedett de találtunk egy remek, de jeges lejtőt. Asszem az én ötletem volt, hogy úgy csúzkáljunk rajta, hogy egymás lába között. Az egyikünk lenn állt a lejtő alján terpeszben a másik pedig átcsúszik a lábak között. Nos, amire emlékszem az az , hogy jön felém (sokadik alkalommal), majd a talaj közeldik de hírtelen, egy nagy koppanás....
Zs. mondta, hogy pár percig mozdulatlan voltam és nagyon bepánikolt. Hogy ebből a 3 esetből melyik volt ami szét- melyik ami visszarázta az eszemet, nem tudom.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.