Napló:

Tegnap végre sikerült technikailag is leadnom a feladatom, a hétvégi szerver leállást meggyógyították. Beígértem Mikinek, hogy szerdáig elkészülök az új feladattal.
Az új szobatársat még pénteken arra kértem (elvileg ő profi Java programozó), hogy egy hányatott sorsú Java alkalmazásban segítsen megkeresni egy hibát. Tegnap mondta, hogy sajna nem találta meg, mert kapott másik feladatot betanulás címén. Én meg, hiába van vizsgám is (2007-től Sun Certified Java Programmer vagyok :) ) nem sok gyakorlatom van benne.
Fel szaladt bennem a vezérhangya, hogy nehogymá és nekiálltam megkeresni. Kb. egy óra alatt megtaláltam az okot, de meló végéig nem találtam meg, hogy is tudnám meggyógyítani. Igen ez egy nagyon trükkösen megirt program, kimondottan áttekinthetetlen. (Ezt mondja róla mindenki aki belenézett a kódba.) Végül írtam levelet annak aki kiadta a feladatot, hogy van egy gyors megoldás, ami elvileg kész és meg tudja nézni, de az igazán korrekt megoldásra több idő kellene. Ez az alkalmazás elvileg már most kuka, mert van ill. készül a helyettesítő új változat amit full nulláról újraírt valaki, ezért nem gondolnám, hogy sokat akarnának invesztálni bele.
Erre jött az automata válasz, hogy a fickó aug 3-ig szabin van.... és én ezért görcsöltem és most meg a Miki feladatával vagyok megcsúszva. Ohhogynőjjönbeazorraluka!

Otthon meg megcsináltam a PWI-ben a napi bh küldimet, (ez egy óra) mikor rámszóltak a klántársak, hogy épp ráérnek, meg volna arrafele dolguk menjünk és szerezzük meg nekem az un. TT-s fegyvert. Ez amolyan presztízs jelzés a játékban, enélkül nem veszik eléggé komolyan az embert. Belementem persze. Az lett a vége, hogy a délutáni dolgozás elmaradt...

Leltár:

Kisiskolás koromból vannak még emlékeim. De ezek már csak felvillanások.
Emlékszem egyszer egy évzáron majdnem elájultam, talán a meleg talán más, de alaposan leesett a vérnyomásom, elsápadtam. Anyu mondta, hogy üljek le, hajtsam előre a fejem, Ő lefele én pedig felfele kellet nyomjam. Ez elvileg segít. Lehet benne valami, mert nem dobtam el magam.
- az akkor még kötelező kék iskolaköppeny a legfelső gombjánál összefogva palástként volt rajtunk fiúkon és így rohangáltunk az udvaron.
- az öcsémmel imádtunk játékkatonákkal játszani a vastag porban. A házunk mögött volt néhány agyagdomb és a tetejükön nyáron akár 10 centis porréteg is lett. Azt tudni kell, hogy ez nagyon finom por nem olyan vacak mint a homokozók durva pora. Az egyik kedvenc szórakozásunk a rakéta ill. atomcsapás volt. A lényeg, hogy úgy kellett egy marék port feldobni, hogy szép csíkot húzzon (rakéta lángcsóvája) és a becsapódáskor minél tökéletesebb atomfelhőt produkáljon. Imádtuk. Gondolom anyu is.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.