Napló:

Szombaton nagy fába vágtuk a fejszénk. Délelőtt kitakarítottunk (Lilla még mindig Japánul tanul, pár hét múlva lesz valami vizsgájuk), délben, mikor a teljes család összejött éhesek lettünk. Napok óta látom a táblákat, hogy megnyílik az első BurgerKing Fehérváron. A család teljes egyhangúsággal megszavazta, hogy próbáljuk ki. Lilla bejelentette, hogy neki kell egy korona amit ott osztogatnak, meg lufi is. Utána számoltam, igen, még mindig 16 éves... nem lett kevesebb. No, Anikó azért szavazott igennel, mert nem neki kell főznie, én azért mert nem nekem kell mosogatni, Gergő azért mert éhes. Az első benyomásunk az volt, hogy ennyi emberhez alaposan alulméretezték az épületet. Alig találtunk egy családra való ülőhelyet. Kimondottan útálom azt a fajta fotel/kanapé jellegű ülőalkalmatosságot ami nekünk jutott. Nem lehet rendesen az asztalhoz ülni. "Az asztal túl messze volt". Emlékezni kezdtem miért is nem kedvelem a Whoppereket. Szerintem majdhogynem kezelhetetlenül nagy. Szétcsúszik pár falat után, tökre maszatos még az ég is. Itt csöpög ott folyik. Azt azért be kell látnom. Az akciós 2 Whopperrel (plusz krumpli és cola) úgy jóllaktunk, hogy nem is vacsizott senki. Lilla közölte, hogy a Mekis sajtburger sokkal jobb. Anikó a sültkrumplit emlete ki és tartotta borzalmasnak. Ráadásul estére a hagymától teljesen rosszul lett, szerencsére pár korty konyak segített kicsit. Lilla megkapta a koronáját és még szerzett lufit is. Gergő kijelentette, hogy ha felveszi ezeket, akkor ő csak az utca túloldalán lesz hajlandó menni. Lilla persze végül csak feltette.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.