Napló:

Hétfő. Sokan nem szeretik, nekem csak néhánnyal van gondom. Ez például ilyen hétfő. Hajnali 4-kor keltünk. Lilla, Anikó és én. Irány Szexárd. A buszon a fűtés jelzés értékű volt. Alig hagytuk el Fehérvárt már vissza is vettem a kabátom. Időben odaértünk, szépen felsétáltunk a rendelőig. Viszonylag tűrhető várakozás után szólítottak.

Rutinosan vettem fel a mamuszkát, sapka most nem járt. :( Kb ekkor kezdődött a kavarás, hogy akkor ki és mikor vegye le a mintát a fogaimról. Zsolt (Dr. Halász) kicsit aggódott, hogy ha megint varrni kell, akor inkább ő csinálja, ha sikerül valami izével felszabdalni az ínyem akkor a kijelölt dokinéni is csinálhatja. Szuri, szike, matatás. Most nem volt annyira vicces. Mondjuk ilyen apró racsnis csavarhúzót nem láttam, de alaposan betekertek valamit a 3 hónapja beültetett fémizébe. Szerencsém volt, sikerült úgy felvágni a benőtt ínyem, hogy nem kellett varrni. Így jött egy kedves, bár nem túl vidám hölgy és azon vettem észre magam, hogy egy nagy darab vasat tart a számban, rászorítva a felső állkapcsomra. Csak öt percig kellett kibírni. Én nem bírtam beszélni, ő meg nem akart. Tök jól elvoltunk, időnként be-be jött a műtőbe valaki és megbeszéltek bennti dolgokat. Ezután kiülhettem a váróba és vártam, hogy a nekem rendelt dokinéni elintézze a másik felét is a fogsoromnak. Alig nézhettem ki idétlenül, ugyanis a mintavételhez egy ideiglenes izét csavartak az implantba. De hát az nem látszik, gondolhatja bárki. Rendes esetben valóban ez a helyzet, de ezt valami vámpírról mintázhatták, mert csak 1 centivel volt hosszabb mint kellene. Magyarán nem tudtam összezárni a számat. Úgy nézhettem ki mint valami kivénhedt szexmániás, aki tátott szájjal bámul fiatal csinos lánykákra. Mivel az érzéstelenítő még hatott, így a tátott számon lazán túlcsordult a nyálam. Komolyan úgy éreztem magam mint egy értelmi fogyatékos. Tátott szájjal bámulok ki a fejemből, közben csorog a nyálam. Brrrr. Végre behívott a dokinéni. Nálam alacsonyabb és nagyon kedves volt. Egy darabig próbálgatta a mintavételező vasakat mire kiválasztotta melyik lesz a legjobb. Ezután újra eljátszottuk a néma leventét. Csak most 10 percig kellett tátott szájjal arra ügyelnem, hogy ne sokat nyeljek és nehogy eltoljam az egészet a nyelvemmel. Ahogy telt az idő, úgy száradt ki a szám a tátogástól. Ennek egyenes következménye az lett, hogy az okos szervezetem igykezett a bevált módszerrel javítani a helyzeten, magyarán beindította a nyáltermelést. Mivel nem sok sikert ért el egyre erősebben és erősebben. A dokinéni (Anita) 5 perc után otthagyott. Én meg egyre sűrűbben nyeltem. Közben azon izgultam, nehogy újra kelljen kezdeni, mert még 10 percet nem bírok ki. De király voltam és minden tökéletesen sikerült, jutalmul kaptam pici pöcköt a vámpírfog helyére. 4-én jöhetek az eredményért.

Lilla jött. Olyan szépen kért, hogy menjek be vele és fogjam a kezét, hogy nem tudtam nemet mondani. Picit bután nézett rám a dokinéni, hogy akkor most mi van, hogy elmagyaráztam. Lillának 16 éves létére ez lesz az első komoly fogászati "eseménye" és nem sok jót hallott. Szerencsére eléggé rugalmasan kezelték a helyzetet és bennmaradhattam. Ebből a szemszögből ugyse láttam még fogtömést. Nos igen, valóban kilyukadt a leghátsó foga. Szerintem hamar elkészült a nagy mű. Miért nem az iskolafogászatra ment Lilla? Vagy valamelyik fehérvári dokihoz? Mert elfogultak vagyunk. Sokáig jártunk itteni dokikhoz, volt mindkettőnknek (Anikóval) elég tömött foga. De érdekes módon csak a Szekszárdon csináltatottakkal nem volt később semmi probléma. Teljesen úgy tűnt, hogy ott mind hozzáértésben mind a felhasznált anyagokban a top-on vannak. Nekem ennyi elég. (a reklámpénzt kérem a számlámra utalni)

A hazafele út érdekesen alakult. A legkedvezőbb buszt már lekéstük. Kinéztem egy tartalékot ami Pesten keresztül ment, de így is 2 órával előbb hazaérnénk vele, mint ha megvárnánk a következő közvetlen járatot. Lilla akkor jött ki a rendelőből amikor a busz indult. "Újratervezés" mondaná egy gps. Találtam egy olyan járatot, ami Dunaujvároson keresztül, csatlakozással jön Fehérvárra, de még mindig egy órával hamarabb mint a közvetlen. Uccu neki. Kicsit izgultam, hogy jó helyen szállunk-e le végül sikerült. Láttam egy buszt ami Győrbe ment, volt egy megérzésem, hogy ez jó lenne nekünk, de hiába álltunk a már zárt ajtóhoz a sofőr nem nyitota ki és elment. Fehérvárra. Mi meg ott álltunk. Kezdtünk pánikolni. Elszaladtunk a menetrendi táblához és picit megnyugodtunk. Bár ez is jó lett volna, de a terv szeint is a következővel kellene mennünk. Pfffüüü.

Délutánra megbeszéltem Kohut úrral egy röpke randit. Miután a hétvégén sikeresen megterveztük, hogy a dobozaink hogy kerüljenek elosztásra eszembe jutott, hogy nem lenne rossz elvinni egy-két darabot, hogy ki is tudják próbálni. Miután megérkeztünk kiszórtam két doboz tartalmát egy szatyorba és irány a műhely. Még zárás előtt odaértem. Pont elkaptam (lehet nem véletlenül) azt a mesterembert aki csinálja a polcokat. Elmagyaráztam neki, hogy szeretnénk a doboztetőket akkor is leszedni, ha a doboz félig van kihúzva. Szerintem Kohut úr nagyon el lehetett havazva mert észre se vette, hogy most kivételesen az ajtajuk előtt parkoltam le és kihagyta az autó szemrevételezését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.