Napló:

A múlt héten minden nap haladtam kicsit a szekrénybe költözéssel. Anikó "házazott", így csak apróságokkal haladtam. Napi 1-1 óra jutott arra, hogy innen-onnan a végleges helyére keüljenek az ideiglenesen 2 évre elszállásolt cuccaink. Terv szerint a hétvégén áthoztuk Anikó szüleitől a könyveinket. Tömegét tekintve ez a legnagyobb feladat.

Pénteken gyorsan kitakarítottunk, mert ez nem maradhat el és elmentünk Anyuhoz, megköszönteni a nevenapján.

Szombat reggel neki is indult a csapat. Anikó a végső simításokat végzi a közgyűlési bszámolóján, otthon maradt. Mi hárman összehajtogattuk magunkat és eltrabiztunk Úrhidára. Ott Lilla felköltözött a padlásra. Letörölgetett minden egyes könyvet, szatyorba rakta. Gergő leadta én pedig kipakoltam a szatyorból erős banános dobozokba. Mivel nincs elegendő szatyrunk ezért kell ide-oda pakolni. Mikor megtellt az autó Trabi elvittük haza. Ott Gergő felcipelte, Anikó kipakolta. Ez később úgy változott, hogy Gergő otthon maradt és ő pakolta rendezgette Anikó irányításával. Én mint valami bolygó hollandi ingáztam Úrhida és Fehérvár között. Úrhidán telehordtam a kocsit Trabit könyvvel, Fehérváron kiszedtem és behordtam a lépcsőházba. Persze magasföldszint van így a lépcsőzést sem úsztam meg. Gergő az így felhalmozott szatyrokat cipelte fel. Kb 10 körül tudtuk kezdeni (Előtte a heti bevásárlás, tartalmas reggeli, hogy bírjuk a cipekedést) és este hétkor hoztam haza az utolsó fordulóval Lillát. Közben egyszer volt kis szünet amíg megebédeltünk. Mintegy mellékesen Anyuhoz elvittem a régi AMWAY-os szőnyegtisztító toligát. Mi már nem használjuk, mert nincs szőnyegünk. Anyu megkapta a dvd/cd tartóimat is, mert a szekrényben külön helye van, nincs rá szükség. Az egyik részét megkapta anyósom, mert neki is vannak lemezei, ráadásul vacak papírtokban. (Kapott jópár rendes műanyag tokot is) A nagyobb részét Anyu. Másik mellékutam a temetőbe vezetett. Anikó mamája megkért, hogy hozzam el a család sírjaira kitett cserepes virágokat, hogy kiteleljenek. Az első alkalommal (még Gergő is utazott velem) nem sikerült, mert épp temetés volt, ráadásul a "mi" sírjaink közelében. Nagyon illetlen lett volna akkor odamenni. Így "csak" kerülő lett a dologból. A garázsba is "benéztem", pár dolgot amire Anikó mamájának szüksége lehetett elvittem. Így ott is lassan elkezdett fogyni a "kupac". A legtöbb idő azzal telt, hogy: bepakoltam - vezettem haza - kipakoltam - vezettem Úrhidára. És újra. És újra és újra és újra és .... este lett. A vicc kedvéért vasárnap délelőtt még fordultam Lillával 2 kört, így sikerült az összes könyvet elhoznom. Mennyit? Nos, a csomagtartóba 2 banános doboz fér + 3 un. erős szatyor. A hátsóülésre 2 doboz fér, jó esetben még egy szatyor. Mikor épp nem utazott velem senki a mellettem levő ülésen is 2 banános doboz utazott. Vasárnap délre a nappalink padlója, az asztalka totál megtelt könyvekkel. Gergő hitetlenkedve, kissé cinikusan kérdezte Anikótól: "És ezt mind olvastátok is? Igen, legalábbis apád igen, és jórészét én is!" válaszolta Anikó. És ez így van. Számára hihetetlen, hogy valaki ennyit olvasson. Vasárnap estére végeztünk a könyvek rendszerezésével. Sok könyv került a gyerekek szobáiba. Az ifjúságiak (egyértelmű) de azok is amikből dupla példányunk van. Bevállaltam, hogy elrendezem a könyveket. Ezek után nem volt érthetetlen miért nem lett éles a vasárnap este, a mobilomal készült kép. Asszem "kissé" fáradtan remegett a kezem. :) De talán látszik valami. De az is igaz, hogy estére én sem láttam jobban a fáradtságtól. A derekam készült ki legjobban. A emelés és hajolgatás. Szerencsére Anyu FLP-s piros kenőcse segített. Lefekvéskor Anikó bekente a derekam, reggel nem volt semmi baja. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.