Napló:

A legnagyobb darab maradt legutoljára. Mint kiderült. Az akasztós szekrény.

Ebben ráadásul extra széles fiókok vannak. Azért, hogy szét ne essen az alja, egy darab fémlemezt kellett a fiók aljára barkácsolni. Igen barkácsolni, mert másnak nem nevezném a megoldást.

Miután összeraktuk, felállítottuk összetoltuk a darabokat. Elkezdődött a tilitoli. Megpróbáltuk vízszintbe hozni az egészet. Ekkor egészen jól jött, hogy igazából alig van súlya a szekrényeknek. Most már nem billeg és egész egyenesen áll az egész rendszer. Ezután jött amitől kimondottan tartottam/tunk. Az ajtók. A nagyobb darabokhoz hárman kellettünk, de a többit ketten is feltettük. Meglepően egyenesre sikeredtek az első próbálkozásra. Így extra gyorsan végeztünk.

Vélemény? A kifizetett árért pont azt kaptuk ami még belefér. A fólia papír vékonyságú, az elemek nagyon könnyűek. A polcos elemek (polcok nélkül még) láthatóan széttartanak középen. Nem nagyon, de akkor is. Mivel a polcok helyét a Lilla (és a mi) könyveinknek a magasságához akarjuk állítani ezért nincs esélyem egy-egy csavarral legalább középtájon összehúzni. Egyenlőre. Nem tűnik masszívnak az egész, de annyiért amennyit kifizettünk az egészért, máshol esetleg egy rendes szekrényt kaptunk volna, nem négyet.

Lilla házi feladata mostantól, hogy elrendezze a könyveket, ahogy azt ő szeretné.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.