Napló:

Ma reggel teljesen átéreztem Mani (Manfred) helyzetét, mikor a hömpölygő, délre vándorló tömeggel szemben haladt.

Szombaton dolgoztam, mert nem akartam szabit kivenni, nincs már sok.

Ellenben délután elmentünk Vicához, összerakni az Ikeában szerzett szekrényeit. Miután Lilla és Vica fordultak egyet és meghozták az otthonfelejtett szerszámokat :) majdnem simán ment minden. (na jó, nem mindent hagytunk otthon, de nem készültünk fel a gardrob fülkébe felszerelendő ruhatartók felfúrására.) Miután kibarkácsoltuk az alaposan, keményen bevert 15 szöget, amivel rossz helyre raktuk az első szekrény hátfalát, gyorsabban haladtunk. Azon is jót derültünk mikor kiderült a 90%-ban összerakott második szekrénynél, hogy az első lépéskor fordítva csavaroztam be egy polcot és ezért csaknem szét kellett dönteni az egészet. Ekkorra készült el Vica a grillezéssel. Öööhm, nos, az ideiglenesen 40 évig nálunk állomásozó Déli hadsereg számára is elegendő húst készített. Hozzá illő méretű rizsheggyel. De legalább nagyon finom volt. Sajnos nem ehettem magam teljesen tele, mert még hátra volt 2 szekrény. A munkának az alsó szomszéd feljövetele vetett véget, mikor 22:02-kor feljött panaszkodni a kopácsolás miatt.

Vasárnap Anikó (szokás szerint) fogságba esett a konyhában, a mi ebédünket, valamint Gergő jövő heti kajáját csinálta. Erre ki kell találnunk valamit, mert ez így nem járja. Csak késő délután tudtunk visszamenni Vicához az utolsó könyvespolcot és a gardrobfülke akasztóit felszerelni. Megint este 10 körül végeztünk. A probléma most a geometria alaptételeiben keresendő, minthogy nem csak a párhozamosak, hanem Vica falai is találkoznak, nem is a végtelenben. Még szerencse, hogy a majd másfél centivel rövidebbre fűrészelt felső tartórudat be tudtuk tenni alsó rúdnak, mert ennyire tart össze a fala. Ami azt jelenti, hogy a lakásának az alapterülete a padlón (ahol mérik az adóellenőrök) jóval kisebb, mint fejmagasságban, ahol él az ember. :) Megint kaptunk nagyon fincsike dió fagyit és indulhattunk haza. Úgy gondolom jól töltöttük ezt a hétvégét, én legalábbis jól éreztem magam, mondtam is neki, hogy legközelebb se hívjon Ikeás szerelőbrigádot.

Olybá tűnik, hogy Trabink halódik. Vagy légmelle van, vagy csak a kipuffogó lyukadt ki, de borzalmas a hangja. Majd világosban is bele kell néznem a motortérbe, bár úgyse fogok látni semmit. Ez nagyon nem az én világom.

Vasárnap találtam a Vaterán egy Japán kezdő nyelvkönyvet. Örültem neki, mert már az Alexandránál se lehetett megrendelni, annyira elfogyott. Ez pedig egy tévedés miatt szerzett, azaz gyokorlatilag új példány. Egyből le is ütöttem, villámáron, nem akartam 22-ig várni, az aukció végéig. Ma reggel 9-re mentem érte a munkahelyemről. Na most a villamosmegálló és a munkahely között van 2 egyetem. Fél kilenckor pedig a deáksereg özönlik BEFELE az egyetemre. Na ezt az áradatot kellett leküzdenem és ezért éreztem magam a filmbéli mammuth helyébe. :) Bónuszként sikerült Anikó telefonját megadnom az eladónak, így legalább elkaptam a beszélgetésük végét, ami a "Köszi, már nem kell, assziszem a férjed áll előttem." szavakkal zárult. A könyv megvan, Lilla majd megkapja karácsonyra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.