Napló:

Csütörtökön utaztam végül Frankfurtba, mert kiderült a gép amit a céges rendszer ajánlott szerdán nem repül. :) A másikhoz pedig hajnali kettőkor kellett volna kelni. Na, neee. Szóval inkább csütörtököt mondunk.

Illik kettő órával előbb kiérni a reptérre. Ezzel ellentétben én csak másfél órát "kaptam". Már a pesti buszon elkezdődött az egész nap kitartó szerencsém. Összefutottam egy ismerőssel (Jucus) akivel az idén még nem találkoztam. Persze egymás mellé ültünk, hogy beszélgessünk. Lemondtam a szundikálásról így. Az ülés viszont úgy gondolta, hogy nem jó neki függőlgesen és szép lassan beledőltem a mögöttem ülő ölébe. Csak remélni tudtam, hogy csinos fiatal hölgy... A harmadik háttámla igazítás után félhangosan, inkább a mögöttem ülőnek szánva megjegyeztem, hogy szerintem el van törve az ülés mert hátraesik. Hamar végeztünk a "Veled mi van?" beszélgetéssel és mindketten szundikáltunk. Mikor vártam a rendelt minibuszt rendesen volt zabszem effektusom és komolyan szemeztem a közelben váró taxikkal.Ezen a járaton azonban csak én voltam utas. :) Hamar, kb. 20 perc alatt kiértünk a Népligetből Ferihegyre. Szokásomhoz híven tébláboltam a pultok előtt, kerestem, hogy hova álljak, mikor kedvesen megszólított egy hölgy. Nem, nem, csak a checkin-ben akart segíteni egy automatánál állva. És igen. öt percen belül kezemben volt a két jegy. Tíz perc múlva átjutottam a biztonsági ellenőrzésen is és ott álltam a munkatársam előtt. Zoli már jó ideje várakozott, mert hagyta magát rábeszélni a minibuszosoktól, hogy menjen előbb. :) Visszafele egyik német kolléga épp indult haza és elvitt minket a reptérre. Hallgattam egy belső hangra és rábeszéltem Zolit, hogy üljünk át egy másik székre. Röpke három órai várakozás után kiderült, hogy a közben velünk szemben helyetfoglaló hölgy agárdi. És felajánlotta, hogy elvisznek bennünket. Zoli nagyon boldog volt, mert ő is agárdi. A feketeleves ezután jött mert a gépen nem volt elég hely a cég standby jegyeket vesz nekünk. Végül hárman maradtak ott. Zoli is. Engem pedig hazahoztak. Pótszéken. Ami igazából egy párnázott sámli. De! De ez legalább benn volt a pilóta fülkében! Így láttam mindent. :) Megnyugtatok mindenkit, a pilótáknak nem volt olyan 10 másodperce, hogy valamit ne  nyomtak volna meg, vagy tekertek vagy kattintottak. Folyamatosan ellenőrizték az időjárás jelentéseket és kerülgették a rázósabb pontokat. Végül sikeresen hazaértem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.