Napló:

A hétvége a barkács jegyében telt.

Már régóta vacakol az állólámpánk a nappaliban, gyakran el-el alszik, pedig az égő jó benne. Odáig fajult a dolog, hogy nem is lehetett felkapcsolni. Kezdetben csak óvatosan később férfiasan estem neki. Az hamar kiderült, hogy a régi porcelán foglalat adta meg magát. Kopott, töredezett foghíjas a menet benne. Félelmetes csikorgó, reszelő zajt ad ki magából, mikor tekerni próbálom. Megszületett az ítélet, csere. Nem akartam tönkretenni, a készítője, nagyjából 20 éve ismeretlen. Óvatosan szedtem szét. Még egy 17-es csőkulcsot is kértem Anikó papájától. Végül vettem egy 95%-ban megegyező foglalatot. Sajnos pont olyat nem lehet szerezni. Ennek következményei lesznek. :( Szombaton sikerült szétszedni, hozzáférni a vezetékhez. Nagyon jellegzetes, égett szaga volt. :( Ítélet: kuka. Vasárnap délelőtt vettem helyette másikat. A csőbe fűzés ahogy az gondoltam, nem volt egyszerű. Akármelyik oldalról próbálkoztunk (Anikó is beszállt) egy-egy tuti ponton elakadt a vezeték. Végül azt találtam ki, hogy egy vastag cérna végére egy pici csavart kötöttem, azt vezettem át. A csavart azután lehetett "lóbálni" a csőben, megkeresve a lyukat. Így nagyon hamar sikerült át/befűzni a vezetéket. A cérnát gyakorlatilag rávarrtam egy tűvel a drót szigetelésére. :) Így tuti nem csúszik le. Lehetett húzni. Ez volt a legnehezebb része. Ezután összeraktam kipróbáltam. Majd megfordítottam a kapcsolót. Mikor a villásdugót szereltem fel, még arra is figyeltem, hogy a kapcsolt vezeték legyen a fázis. Ami nem tetszik, (Anikónak meg pláne) hogy a régi lámpabúrát nem tudom visszarakni, mert az új foglalat kisebb átmérőjű mint a régi, ezért a búra kiesne rajta. Ezen még dolgozunk...

Szombaton mikor épp nem tudtam a lámpával foglalkozni, a komód léceit furkáltam. Mindhárom összekötő lécet sikeresen megcsináltam. A marószerszám tökre felforrósodott. Amikor a szekrényeinket csinálták, láttam, hogy egy pár lyuk fúrásához sablont használt a szaki. Nem méregetett, hanem odatette a lemezkét, és az előre bejelölt lyukat kifúrta. Én is valami ilyesmit csináltam. Csak papírból. A léceken a tiplinek és az excenter háznak és csavarnak a helyét a LibreOffice Draw programjával megrajzoltam (épp úgy ahogy a teljes komódot) és egy sablonfélét nyomtattam. Ezt szépen kivágtam. A másodiknál már sikerült a lyukak középpontját is bejelölnöm. :) De a sablon tökéletesen bevált. A papírt csak ráillesztettem a lécre, a lyukak közepét megjelöltem egy ceruzával vagy egy kéznél lévő csavarral. A csavar jobb egy picivel. A pici lyukba szépen beleül a fúró, nem mászik el az induláskor. A fúrás nem volt gond. Illetve.... Pár helyen a tiplik lyuka elmászott. Egy-egy csomó elvitte pár milliméterrel. Ami itt elég nagy távolság. Mikor a vezetéket vettem, vettem egy (négy) nem tudom mit. Olyan pici dugó, ami pont beleillik a fúrt lyukba és egy tüsi van rajta. Ha ezt a léc ellenpárjához, a komód oldalához illesztem, akkor pont ott fogja megjelölni, ahova a lyukat kell fúrnom. Nagyon király találmány. Még arra futotta az erőmből a hétvégén, hogy a következő sablont megcsináltam. Jah másik trükk. Mivel nincs fúróállványom, ezért kétséges volt, tudok.e függőlegesen fúrni. Azt találtam ki, hogy a vízszintezőből kiszedtem a pöcköt, amiben a buborék van és ráragasztottam a fúróra. Így legalább egy irányban pontosan tudom, hogy jól áll. Persze egy csomó alkalommal elvitte volna a kezem/szemem a függőlegestől, de ez a trükk segített. :)

Folyt köv. a héten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.