Napló:

Nem vagyok konyhatündér, nem vagyok konyhatündér, nem vagyok konyhatündér.

Pedig de. :( Lilla bevállalta, hogy segít Anikónak megsütni a sütiket. Oszt elment aludni. :( Én meg itt ragadtam és most ragadok. Daráltam mákot (nagy cucc, csak a gombot köll nyomni) és kevertem tölteléket. Mondja Anikó, hogy óvatosan adjam hozzá a vizet, kevés kell bele. Szerintem meg nem. Nem akart az Istennek se olyan állagú lenni, mint amire emlékeztünk. "Még bele, még bele" adta az instrukciót Anikó. Egyszer csak a fejéhez kap, Állj! Nem is víz kell bele, hanem tej! Pfff. És Én ezt honnan tudtam volna? Ezek után, hamar összeállt. Ő adagolta én hajtogattam a csacsifüléket. Mikor elfogyott a mákos adag, jött a diós. Később kiderült, hogy az idén a diós is finom éééédes lesz. :) mert én kevertem.

A kedvencünk a marcipános linzer amit egy-egy szem mandulával díszítettünk. Anikó mártogatta az olvadt csokiba és én "ragasztottam rá" a mandula szemeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.