Napló:

Tegnap délután Lillával részt vettünk egy rövid városnéző sétán valamint egy valamivel hosszabb számlanyitási ceremónián. Mivel várhatóan egyetemista lesz neki is kell egy saját számla, döntött a családi tanács. Tegnap hosszú nap volt az Otp-ben (Gergőnek is ott a számlája, logikus, hogy neki is ott legyen), így volt esélyünk, hogy el tudjuk intézni. Elvileg és technikailag Lilla egyedül is meg tudta volna oldani, mint ahogy egyedül intézte az Ügyfélkapus belépési procedúrát, de mindannyian jobban éreztük magunka, hogy én is ott vagyok. A házi aranyhalkészlet összes memóriáját összedobtuk és emlékeztünk, hogy a "nagy" Otp a vörös templom mögé költözött, így mi is odasétáltunk. Közben megtekintettük a Fő utcai háborús övezet árkait és romjait. Már akkor gyanús volt a helyzet, mikor közeledve láttuk a fényeket. ööö, izé a nem fényeket. Közel érve már a cetli is látszott, hogy "Visszaköltöztünk". Így újabb séta, majd szembesülés a sorszámgéppel. Esküszöm, hogy tudtam volna boldogulni, ha hagynak kibontakozni! De nem! Egy felkötött karú (ejnye-bejnye, nem Otp zöld, hanem csak egy sima mezei gézzel) hölgy pattant oda az előttünk tébláboló idősebb nénihez, hogy tud-e segíteni. Nos, neki valóban kellett a segítség, mert igazából maga se tudta, hogy mit akar pontosan, majd a pultnál megbeszéli....Ezért tuti ami bittos, szedett magának vagy 3 sorszámot, különböző kategóriákból. Ezen egy pöttyet összekülönböztek a felkötött karú alkalmazottal (aki mindvégig türelmes maradt, bár próbálta rávezetni, hogy ez annyira nem jó). Ezután jöttünk mi, és bár nagyon szerettem volna én nyomkodni a tapi ablakot, nem hagyta. :( Az Otépé belseje lehangoló. Szerintem. A régi, otthonos, kissé előkelő hangulatú helyből sikerült egy teljesen lélektelen, totál műanyag , steril fehér belsőt varázsolni. Semmi stílusérzék nem volt, mert pl. a székek ahol várakozni lehet, szürkék voltak az Otépé zöld helyett. De legalább a pultok lehettek volna nem fehérek. :( Várakozás közben megállapítottuk, hogy a sorszámozási rendszer (amit mindenhol használnak), hogy kategóriánként nőnek a számok, lehet, hogy nekik jó, de ebben a formában az ügyfélnek nem. Ha azt szerették volna mutatni, hogy pl. a folyószáma részen mi a 703-as számmal vártunk és most a 700-nál járnak és én ebből tudom, hogy csak 2-őt kell várnom, mellé fogtak. Ugyanis a várólistán csak az uccsó 3 sorszám látszik, hogyaszongya: 112, 965, 302. No, akkor ebbő honnan tuggyam, hogy ÉN mikó jövök majd? Vagy tessék minden kategóriát külön kiírni, vagy inkább használjanak egy sorszámlistát. Szerintem. No, végre mi jöttünk, elrebegtem mit szeretnénk. Kaptunk választási lehetőségeket, majd hat tonna aláírandót. Lilla bevallottan, ennyit még sose gyakorolta az aláírását. :) Ügyintézés és várakozás közben rájöttem, hogy még valami zavart. Gyakorlatilag nem volt semmi elválasztó köztünk és szomszédban ügyintézők között. Simán hallottam, hogy ki, hova - mennyit szeretne utalni, pénzt felvenni stb. Engem zavart, mi közöm hozzá? Jah és neki mi köze az én ügyeimhez, amit persze ő is hallott, naná.

Ugyan még vasárnap történt, de most jutott eszembe, hogy megnéztük az új Pókember filmet. Nekem határozottan jobban tettszett, mint régiek. Persze nem bírom az ifjú Peter Parker idiótaságát, ezért nem is Pókember a kedvenc szuperhősöm. Nem is Superman. Batman sokkal közelebb áll hozzám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.